Életében csak egyszer volt szerelmes, mégpedig Sztankay István nővérébe. Ágnes és Kibédi Ervin ugyanabban a teátrumban játszottak, kapcsolatuk azonban egy hajóút során mélyült el Budapest és Baja között, ahonnan a lány azt írta haza, ha elhunyna, ne tegyenek rá mirtuszkoszorút, az ugyanis csak a szüzeknek jár. Hét évig tartott a házasságuk, mert Kibédi elitta a boldogságát. Később, amikor már letette a poharat, egy újságíró egyszer megkérdezte tőle: „Mit fog csinálni a pénzzel, amit megspórol a pián?” Azt felelte: „Majd italra költöm!” Nem tette, helyette könyvekre, lemezekre, utazásra fordította a pénzt, illetve egzotikus állatokra. A sok növénytől már dzsungelre hajazó otthonában ritka papagájok röpködtek, és volt egy csimpánza is, Jimmy. Őt még arra is megtanította, hogy a nagydolga végeztével lehúzza a vécét. A valamikor újságírónak, majd operaénekesnek készülő, végül színész-komikusként fantasztikus karriert befutó Kibédi önmaga is oly színes volt, mint egy papagáj. Nemcsak azért, mert verseket írt, beszélt latinul és imádott sakkozni, hanem mert élénk színű, mintás nyakkendőkben járt, meg furcsa zakókban és kalapokban. Ezzel azt fejezte ki, hogy élvezni kell az életet, mert bármikor véget érhet. Ő már csak tudta, kétszer menekült meg a haláltól. Egyszer kissrác korában, amikor egy fáról zuhant le, és koponyaalapi törést szenvedett. Csak a gondos orvosoknak köszönheti, hogy életben maradt. Másodszor 1985-ben született újra, ugyanis ő is ott volt a schwechati reptér várójában, ahol az Izraelbe induló repülőgép utasaira tüzet nyitottak a terroristák. Három ember meghalt, 39-en pedig megsebesültek. Őt is eltalálta egy golyó, de felépült. Furcsa fintora a sorsnak, hogy végül a lépcsőházban ragadta el a halál, amikor 72 évesen, 1997-ben elindult a Vidám Színpadra, amelynek negyven évig volt tagja.
Kiemelt kép: Nagy Tamás/fotocentral.hu
