Sokaknak rejtély, mi is valójában a Hellinger-féle családállítás. A német pszichoterapeuta-misszionárius módszere a világon mindenütt nagyon népszerű, a szakember ugyanis azt vallja, sorsunk elválaszthatatlanul összefügg családunk tagjainak sorsával, és segít megérteni a konfliktusokat.
A szeretet rendje
Bert Hellinger német pszichoterapeuta szerint létezik egy olyan kifejezés, hogy a szeretet rendje. Ennek az egyik szabálya, hogy a szüleinket – akikből valójában mi magunk is vagyunk – minden hibájukkal együtt el kell fogadnunk! Ha ezt nem tesszük, az életünk soha nem lesz rendben. „Mondjuk, ha gyerekkorom óta dühös vagyok az apámra, ez engem megmételyez, felőröl belülről, ráadásul, mivel az egyik felem ’őbelőle van’, akkor, ha őt nem fogadom el, önmagam ezen felét sem, ami gátolja az önszeretetet és az önelfogadást. Tehát mindenkinek el kellene jutni oda, hogy úgy fogadja el a szüleit, amilyenek, és képesek legyen a szülők sorsát tisztelni. Ha ezt elfogadom, csak akkor élhetek teljes életet” – magyarázza Viki.
A fia betegsége miatt ment először
De vajon Pintácsi Vikit mi vitte rá először, hogy elmenjen egy ilyen csoportos terápiára? „Tizenhárom éve a kisfiam súlyos beteg lett, én pedig kerestem a választ, mi állhat a betegsége mögött. Van-e valamilyen transzgenerációs blokk, ami ezt nála előidézte? Akkor, ott apai vonalon jöttek fel az okok, ezekről most részletesen nem mesélnék, de egy biztos, Viktor meggyógyult, sikeres zenész, producer, zeneszerző lett.”
Rettenetes fájdalmai voltak
Miután az első családállítás ilyen sikeresnek bizonyult, Pintácsi Viki rájött, ez a módszer az élet minden területén, betegségekben, életválságban hasznos lehet. „Amikor egy betegségből nem tudtam kikeveredni, újból mentem. Az ötös gerinccsigolyámból folyamatosan sugárzott a fájdalom a jobb csípőmbe, a jobb lábamba, pokoli kínjaim voltak. Sírtam, járni is alig tudtam már. És láss csodát, a családállítást követően két hét múlva elmúlt minden fájdalmam. A másik, visszatérő kérdésem önmagamhoz az volt: vajon miért nem sikerülnek hosszú távon a párkapcsolataim? Három férjem volt. Kettőtől született három gyerekem. Szerettem volna megtalálni azt a férfit, akivel leélhetem az életem, de sokáig ez nem sikerült.”
Majd mindegyik családállításon Vikit az édesapjához vezette az út és a megoldás. „Apukám nagyon határozott, úgyis mondhatnám, kemény apuka volt, komoly elvárásokkal, de közben nagyon törődő és szeretetteljes is. Egy alkalmat kivéve soha nem kaptam ki tőle. Csak akkor járt el a keze, amikor a húgomat, Szandit, ott felejtettem a bölcsődében. Nyolcéves voltam ekkor. Régen ez általános volt, de manapság már elő nem fordulhatna, hogy egy ilyen kicsi gyerekre bízzák a két és fél éves húgát. Minden családállításon megjelent, hogy tudat alatt máig apukámnak akarok megfelelni, hiába nincs velünk 25 éve. Valószínűleg ez nehezítette a férfi-nő kapcsolódást az életemben. A tanulmányaimból tudom, hogy ha az ember nem tud megfelelni valakinek, főleg nem a szüleinek, az folyamatosan bűntudatot gerjeszt. A gondolataimban mindig benne volt, és még mindig ott motoszkál: vajon elég jó vagyok- e, elég jól csinálom, mindent beleadtam, mindent megtettem? A pszichológia nyelvével élve, a szülők sokféle módon ’mérgezik’ a gyermekeiket, egyik szülő sem kivétel ez alól, nem vagyunk tökéletesek. A családállítás segít feltárni a belsőnket, megmutatja, mivel van még dolgunk, hol van szükség oldásra. Valószínűleg a határozott nevelés eredményeképpen én épp homlokegyenest másképp, talán majomszeretettel nevelem a gyermekeimet. Nem tudok büntetni, nehezen támasztok komoly elvárásokat, sokszor megcsinálok helyettük dolgokat… Ez nálunk működik.”
Bevonzotta az új párját
Az elmúlt tizenhárom év, a sok családállítás, no meg az, hogy közben Vikiből is családállító szakember lett, meghozta az eredményét. Vikinek jó ideje van egy párja, aki éppúgy, mint ő, spirituálisan gondolkodik. Viki most Pest megye északi részén vagy Nógrádban egy parasztházról álmodik, ahol családállítást, elvonulásokat, meditációs tréningeket tarthatna. Ahol majd öreg napjait is eltöltheti, remélhetőleg nem egyedül, hanem a szerelmével.
Kiemelt kép és fotók: Pintácsi-Farkas Anna, Archív
