Császár Angela abban a szerencsés helyzetben van, hogy közel a nyolcvanhoz rendkívül aktív életet élhet: gyakorolhatja a hivatását, és a fizikumára sem lehet panasz. Férjével például rendszeresen körbetekerik a Velencei-tavat.
Jöhet egy fordulat
A Turay Ida Színház Forgószínpad című előadásában azonban egy egészen másfajta életutat mutat meg a nézőknek, a darab ugyanis egy színészotthonban játszódik. „A magány nagyon meg tudja gyötörni az embereket. Megértem, ha valaki úgy dönt, inkább otthonba költözik – osztja meg gondolatait. – Évekig több kollégámmal együtt, az ünnepek tájékán rendszeresen felléptünk az Ódry Árpád Színészotthonban. Az akkori élményeim bizonyosan segítették a mostani alakításomat – meséli a Jászai Mari-díjas színművész.
Császár Angela immár negyvennégy éve él boldog házasságban férjével, Józseffel, akivel ma már háromszoros nagyszülők, ám őt is foglalkoztatja a jővő kérdése. – Most még jól vagyunk a férjemmel, de egyik pillanatról a másikra történhet olyan fordulat, mely megváltoztatja az életkörülményeinket. Ha magatehetetlenné válnék, biztosan én is egy otthon mellett döntenék.”
Együtt könnyebb volt
Angela szerencsére jól van, sőt, fiatalokat megszégyenítő fizikai erőnléttel bír. „A férjemmel több barátai társaságunk is van, akikkel szeretünk összejönni, együtt kirándulni, sportolni. A Velencei-tavat például rendszeresen körbebiciklizzük. Ez csak harmincnégy kilométer, szinte semmi” – meséli. A családdal is szívesen töltenének több időt, de ahogy cseperednek az unokák, egyre több saját időt teremtenek maguknak az iskola és a munka mellett. Több mint húsz éve családi találkozót szerveznek a kertjükben.
Ilyenkor a nagy család apraja-nagyja találkozik egymással. „Úgy nyolcvanan szoktunk lenni. Évről évre egyre több a gyerek is, pár hónapos kortól az érettségi előtt álló unokámig minden korosztály megtalálható közöttük. Idén is két pocaklakó látogatott meg minket. Szarvaspörköltet főzünk, kovászos uborkát készítünk, süteményeket sütünk, és remekül telik a nap. A férjemék hatan voltak testvérek, rengeteg mindent tanultam a családjától. Tetszett, ahogy működtek, és igyekeztem továbbvinni a látottakat. Ha valaki szeretetteljes háttérországra vágyik, azért bizony tenni kell! Amikor rengeteg munkám volt, édesanyám áldozatos segítsége nélkül aligha bírtam volna egyedül harmóniát tartani a hivatásom és a család között, de összefogtunk, és együtt könnyebb volt. Csak így érdemes élni, a szakmai sikerek nem adnak annyi örömöt, hogy kitöltsék az életünket, és tényleg boldogok legyünk. Aki elhanyagolja a családját, annak szomorú öregkora lesz.”
Első a család
A színésznő állatorvos párja mellett lelt boldogságra. „Hálás vagyok a sorsnak, hogy megtaláltuk egymást. A szeretet, a hűség, a gyengédség, a figyelem a másik ember és a munkája iránt számunkra természetes – osztja meg tapasztalatait. – Együtt teremtettünk otthont, lányunk kirepülése után sem váltunk el egymástól, az unokák érkezése boldogságot hozott. Van kire gondolni, van kinek szülinapi tortát sütni.”
A színésznő a munkáról sem mondott le, a mai napig aktív. „Sehol sem vagyok társulati tag, így külön öröm volt, mikor Darvasi Ilona felhívott a Turay Ida Színháztól. A nyolc remek ’öregasszony’ közül Bencze Ilonához és Hámori Ildikóhoz régi barátság fűz, Pásztor Erzsikével viszont még sosem játszottam együtt. Ő 88 évesen olyan energiákkal dolgozik, hogy lehetetlen követni. A Forgószínpadon kívül nemsokára hangoskönyvet olvasok fel, és a Filharmónikusok muzsikája közben szebbnél szebb verseket mondok az Óbudai Társaskörben. Szóval nem unatkozom.”
Gobbi Hilda ötlete volt
A hazai Ódry Árpád Színészotthont Gobbi Hilda álmodta meg. A színésznő élete végéig kiemelten fontos ügyként tekintett a színházi emberek idős korának méltó megélésére. „Ez kiváló ötlet és lehetőség volt, de sajnos változott az intézmény fenntartója, rengeteg civil lakik az otthonban, így amit egykor Gobbi Hilda kitalált és megvalósított, sajnos már a múlt” – mondja szomorúan Császár Angela.
Kiemelt kép és fotók: Archív; Olajos Piroska/fotocentral.hu
