Kevesen mernének abba belevágni, amibe Dancs Annamari és a férje, Laci. A házaspár Olaszországban vásárolt és újított fel egy lakást, amit már most a második otthonuknak éreznek.
„Jól van, cicám, vágjunk bele!”
„Mindig is szerettük Olaszországot – szögezi le Annamari. – Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az esküvőnket is ott tartottuk. Akkor arról beszélgettünk, hogy majd egyszer, ha öregek leszünk, milyen jó lenne egy kis lakást venni Itáliában… Idén januárban jártunk először Szicíliában, annyira megtetszett, hogy húsvétkor a gyerekekkel is visszamentünk. Akkor már éreztük, hogy ez a hely nagyon-nagyon a miénk. Már itthon voltunk, a Carmen című előadásra készültem, amikor a premier reggelén úgy ébredtem, hogy jól állnak a csillagok… Eszembe jutott, hogy eladom a kis lakásomat, és veszünk belőle egy lakást Szicíliában. Elmondtam az őrült ötletemet a férjemnek, ő pedig azt felelte: ’Jól van, cicám, vágjunk bele!’ Május elején kiutaztunk, elkezdtünk lakásokat nézni, és iszonyú szerencsések voltunk, mert a második ingatlanban megtaláltuk a nekünk valót. Belevágtunk életünk egyik legőrültebb kalandjába: egy olaszországi lakásvásárlásba és felújításba, és minden olyan jól ment, hogy három hónap múlva már koccinthattunk is arra, hogy elkészült a szicíliai otthonunk.”
Galériánk az első képre kattintva megtekinhető:
Nem hagyják el Magyarországot
Persze azért az elmúlt időszak tartogatott kihívásokat. „Úgy vágtunk bele ebbe az egészbe, hogy senkit sem ismertünk a kis városkánkban, csak a helyi ingatlanost. A szerencsés csillagzaton kívül ahhoz, hogy mindez megvalósulhasson, az is kellett, hogy mi is nagyon higgyünk benne. Nem mondom, hogy könnyű volt, hiszen olaszul sem beszélünk azon a szinten, hogy pontosan értsük az építőanyag-beszerzéssel kapcsolatos részletkérdéseket… Komoly haditervvel készültünk. Két autóval mentünk. Az egyikben vittük a szerszámokat, a másikat pedig ott hagytuk, hogy ott is legyen egy kis autónk. Éppen azon a napon érkeztek ki az építők, amikor készen lettünk az adásvétel lepapírozásával. Aztán 23 nap kőkemény munka következett, amiben a férjemmel mi is oroszlánrészt vállaltunk. Anyagot vásároltunk, én főztem, ő cipelt, festettünk, szereltünk, szemetet szállítottunk, minden volt, de imádtuk minden pillanatát – mondja a színésznő.
Azt is elárulja, hogy sokan azt hitték, végleg Olaszországba bútoroznak. – Nem költöztünk el Magyarországról, hiszen gyönyörű életünk van itt is. Csak arról van szó, hogy lett Szicíliában egy hely, ahol feltöltődhetünk, amit kezdünk a második otthonunknak érezni. Azt érzem, hogy valamiért a Jóisten erre a szigetre vezérelt minket, és biztosan van még itt valami terve velünk. Majd idejében meg fogjuk tudni, hogy mi az, de ettől még én sem Magyarországtól, sem Erdélytől nem tudnék és nem is akarnék elszakadni.”
Feltalálták magukat
A család minden tagja imádja a kis szicíliai fészket. „A kisfiam, Ádám hamar feltalálta magát, minden nap újabb és újabb barátságokat kötött a strandon, még a nyelvi különbségek sem jelentettek neki akadályt, hangosan magyarázta az olasz kis pajtásainak, hogy nem tud olaszul, mindezt természetesen magyarul. A párom nagyfia is azt mondta: ajándék ez a hely. Anyukámat a hetvenedik születésnapján vittük el, hogy megmutassuk neki a második otthonunkat. Sajnos idén elveszítettük édesapámat, és úgy éreztem, neki is szüksége van a felejtésre, a feltöltődésre, amit Olaszországban megkaphat. Úgy érzem, édesapám is segített minket az égből, hogy minden ilyen gördülékenyen menjen, mert ha bármilyen probléma adódott, mindig hamar érkezett a megoldás is. Nem idegeskedtünk, tudtuk, nincs olyan probléma, amit ne lehetne orvosolni. Ma már nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ezt az elsőre teljesen őrültnek tűnő ötletet végig tudtuk vinni.”
Ellopták a rendszámtáblákat
„Nagyon biztonságos helynek látjuk Szicíliát, de tény és való, hogy az autónk rendszámtábláit ellopták. Jelentettük a rendőrségen, mondták, hogy csak tegyünk oda helyette egy kartont, és adtak egy igazolást mellé – meséli a színésznő. – Három héttel később, amikor már itthon voltunk, csörgött a telefon, hogy megtalálták, és azóta is többször hívtak, hogy mehetünk érte. Mondtuk, hogy nyugalom, hamarosan újra Szicíliában leszünk.”
Kiemelt kép és fotók: Archív, Kristóf Gotthárd Hunor
