Időnként még az ismerőseit is meglepi hihetetlen bátorságával Fábián Anita. A színésznő szinte karnyújtásnyiról szemléli az erdő állatait, és csodálattal mesél arról, milyen érzés hol őzeket, hol csíkos hátú vaddisznókat videózni, miközben két fa közé kifeszített függőágyán élvezi az erdő nyugalmát. Nem véletlen, hogy lánya, Keveházi Lili is imádja a természetet.
„Pár lépés az erdő”
Egy véletlennek köszönhetik, hogy nyolc éve rátaláltak arra a területre, ami ma már mindkettőjüknek magát a paradicsomot jelenti. Szinte minden fát és bokrot úgy ismernek, mint a tenyerüket, a kecskefarmon ugyanis naponta minimum két órát eltöltenek, innen pedig tényleg csak pár lépés az erdő, ahová rendszeresen járnak a kecskéikkel. „Volt, hogy csak ücsörögtem, és amikor oldalra néztem, másfél méterre tőlem egy hatalmas vaddisznó állt. Akár meg is ijedhettem volna, de azért mellettem is ott volt két veszélyes bakkecske. Mindig velük járjuk az erdőt, amit jól ismerünk, de tudjuk, mindig, minden helyzetben kellő alázattal kell viselkednünk” – mesélte Fábián Anita.
„A lelküket is ápoljuk”
Lili miatt tartanak kecskéket is, akikhez napi gyakorisággal kilátogatnak. Akkor kezdődött ez a szerelem, amikor rájöttek, mindössze öt perc autóútra tőlük van egy hely, ahol kecskesajtot árulnak, és még állatokat is lehet nézegetni. A tulajdonosoktól itt tanulta meg Pipi az állatok gondozását, többek között kecskét fejni. „Napi szinten jöttünk már akkor is, és a szívemhez nőtt az a két bakkecske, akiket le akartak vágni. Megkaptuk őket a tulajoktól, és azóta is mi viseljük a gondjukat. Nem ment mindig minden könnyen, de arra, hogy ma olyan kezesek, mintha kutyákat nevelnénk, büszkék lehetünk. Sírtak-ríttak, amikor pár napig nem láttak bennünket. Velünk, akik nemcsak etetjük őket, de a lelküket is ápoljuk, olyanok, mint a kezes bárányok. Itt, a tanyán töltődöm fel a leginkább.Dolgozni is tudok, ha kihozom a laptopomat, válaszolok az e-mailekre, bonyolítom a telefonokat, vagy épp szöveget tanulok a nyugágyból, hiszen színésznőként és ceremóniamesterként is vannak feladataim.”
Egércsalád, Szajkók
Anita igazán büszke lehet arra, hogy a lányát sikerült a természet szeretetére nevelnie. Szinte fiatal kori önmagát látja Liliben. „Pipi informatikusnak tanul, így van, amikor a szobájába zárkózva kockul, de ugyanilyen igénye van arra is, hogy a természetből töltekezzen. Már egész kicsinek is itt érezte a legjobban magát. Kertes házba született, így amikor elváltunk a férjemmel, kicsit tartottam tőle, vajon máshol is ugyanilyen jól fogja-e magát érezni. Akkor még csak ötéves volt, és először, hogy ne kelljen sokat utaznunk, megpróbáltuk a belvárosban, de onnan is folyton a Ligetbe jártunk játszani, töltődni, és közben is sokat beszélgettünk, ahogy ma is. Aztán egy nap azt mondta nekem a lányom: olyan kertet szeretne, ahol csak mi vagyunk, ahol kedvére tarthat állatokat, így elkezdtem keresni a lehetőségeket. Egy kertes ház sok munkát ad, de közben legalább annyi élményt is. Volt már egércsaládunk, akik sosem szoktak be a házba, mert etettük és tanulmányoztuk őket, neveltünk fel szajkót, akinek ha este fél nyolckor kinyitottuk az ajtót, hazajött hozzánk. Ma pedig két kutya, két tengerimalac és persze a kecskéink, Kókusz és Szöszi boldog tulajdonosai vagyunk.”
Gyerekkori emlék
Fábián Anita Pécsen nőtt fel, és már gyerekkorában is azt élvezte a legjobban, ha a Mecsekben játszhat, sokszor napi tíz órákra „eltűnt”, de mindig hazatalált. Később pedig a vadászengedélyt is megszerezte.
Kiemelt kép és fotók: Birton Szabolcs/fotocentral.hu; Archív
