Kedves Olvasóink! Az interjú Gryllus Dorka nagymamájának halála előtt készült.
Hogy van a 100 éves nagymama?
Gryllus Dániel: Anyukám egy ideje a múltban él, nem sokat tud a mostani világról, sokszor már engem, a fiát sem ismeri meg. Szerencsére nincsenek fájdalmai, szemmel láthatóan jól érzi magát, de szellemileg bezárult a kapu a külvilág és a belső világa között. Talán a Jóisten nem akarta hirtelen elvenni tőlünk, inkább egy ilyen lassúbb elmenetel lesz belőle.
Gryllus Dorka: Ucika születésnapján elénekeltük a Boldog születésnapot!, örült neki, azt mondta, ezt ismeri és nagyon szereti. Az én nagymamám nagyon okos nő volt, világhírű, Eötvös-díjas feltaláló, a találmányaival bejárta az egész világot, mindenütt nagy elismeréssel fogadták. Ez a múlt, a jelen már sajnos más. De legalább megérte a 100. évét, és legalább köztünk van.
Egy tudós édesanya, nagymama mit szólt ahhoz, hogy a fia és az unokája zenész, színész lett?
Dániel: Őt idézem: „Hogy lettetek ti egy ilyen rendes polgári családból egy ilyen bohém bagázs?” Amikor megnyílt a Kaláka zeneboltom, akkor azt mondta: „Azt hittem, lesz egy mérnök fiam – mert ugye én a Műszaki Egyetemen diplomáztam –, aztán zenész lett, most meg boltos.” Nevettünk rajta. Egyébként nagy rajongónk volt, büszke volt ránk, járt a koncertjeinkre, színházba.
Négy generáció él együtt, ez manapság ritka.
Dorka: Németországban, ahol tíz évig éltem, és most is gyakran dolgozom, elképzelhetetlen az ilyen. Én viszont így nőttem fel, nekem ez a természetes, elképzelni nem tudnám máshogy az életem. Igaz, egyszer volt egy időszaka az életemnek, amikor elköltöztem otthonról, ám amikor megszületett a fiam, mégis hazaköltöztünk. Kornéllal körülbelül ötven lakást néztünk meg, így amikor a nagypapám meghalt, visszajöttünk a szülői házba.
Nagy segítség lehetett, hiszen ha vigyázni kell a gyerekekre, mindig kéznél vannak a nagyszülők.
Dorka: Csak ezt ne gondolja! Ma már ritkán adatik meg az úgynevezett ráérős nagymama, nagypapa, akik sorban állnak, hogy vigyázhassanak az unokákra. Az ilyenek kihalófélben vannak. A papa 75, a mama 82 éves, és a mai napig rengeteget dolgoznak.
Ahogy mondta, tíz évig élt Berlinben, miért ment el annak idején?
Dorka: Több oka is volt. Eljöttem a kaposvári színházból, szakmailag becsukódott minden kapu, próbáltam leszerződni színházakhoz, de nem tudtam. Gyermekkori álmom volt, hogy színész legyek, erről nem akartam lemondani, nem akartam munkanélküli színész lenni. Németországban kaptam felkérést egy filmben, megtetszett a kinti élet, a kinti munka, ráadásul akkor váltam, így jobbnak láttam, ha Németországban kezdek új életet.
Geszti Péterrel, a volt férjével megnéztem az Adom a napom című műsorban a beszélgetésüket, szemmel láthatóan nem volt zavarban.
Dorka: Miért lettem volna? Sok idő, húsz év telt el a válásunk óta. Az idő mindenre gyógyír.
Mit szólt hozzá, amikor Dorka külföldre költözött?
Dániel: Én a hetvenes évektől a Kaláka együttessel jártam a világot, legalább negyvenöt országban koncerteztünk, keveset voltam itthon, nekem természetes volt, hogy egy művész külföldön is szerencsét próbál. A feleségemnek nem volt könnyű két gyerekkel itthon, volt, hogy szomorkodott emiatt, ilyenkor Dorka így vigasztalta: „Mama, ne búsulj, a papa hazajön, és talán még hoz is valamit ajándékba.” Próbálta feldobni a helyzetet. Dorka azóta is kétlaki életet él, Samu fiam, aki zeneszerző, a bécsi zeneakadémián is tanít, ő is ingázik Bécs és Budapest között.
Egyébként milyen kislány volt Dorka?
Dániel: Eleven, díjazta a vicceket, jókat tudott nevetni. Egyedül azért haragudtam rá, amikor nem evett meg valamit.
Dorka: Papa már nem emlékszik rá, de kamaszként azért benyújtottam a számlát. Ez manapság gyakran eszembe jut, Samu fiam 12 és fél éves, épp a kamaszkor fele tart, feszegeti a határait, néha át is lép rajta, de ez így természetes. Szuper gyerek, németül, angolul jól beszél, azt gondolom, menthetetlenül színész lesz.
És a négyéves Áront mi érdekli?
Dorka: A műszaki dolgok, szerintem valamilyen szerelő lesz. Ő azt mondja, kazánszerelő szeretne lenni.
Mind a két fia késői gyerek, negyvenévesen szülte Samut, negyvennyolc volt, amikor Áront…
Dorka: Életem legnagyobb ajándéka ez a két kisfiú, amikor csak rájuk nézek, mindig megköszönöm őket a Jóistennek… Azt szoktam mondani: „Köszönöm ezt a két kis csodát!”
Az iskolákban a gyerekeknek már le kell adniuk a mobilt, ez a nagyobbik fiát is érinti. Otthon hogyan oldják meg, hogy ne legyen telefonfüggő?
Dorka: Kihívás szülőként, hogy a gyerekemnek mit engedek, és mit nem, mennyi időt tölthet a számítógépe, telefonja előtt. Novemberben lesz a Loupe társulattal a következő bemutatónk, a 4 perc 12 másodperc – a digitális kor sötét oldalát tárja fel. Egy anyát játszom benne, akinek a gyerekéről felkerül az internet úgynevezett sötét oldalára egy videó, amelyik teljesen felforgatja a család életét. Nagyon izgalmas próbák elé nézünk.
Már nemcsak színész, de rendezett is, a SZX_MCHN, avagy vágyaink meghurcoltatása című darabbal keményen körbejárja a szexuális életet.
Dorka: A saját és a barátaink történetei alapján írta Závada Péter ezt a színdarabot, minden szó igaz és valóságos benne, a csalódásaink, a félreértéseink és az is benne van, hogy még mindig tabu a szexualitásról beszélni. Pedig ez ugyanolyan fontos része az életünknek, mint az evés, az ivás, az alvás. Nagy baj, hogy sok esetben a szülők nem beszélnek erről a gyerekeikkel, sok a félreértés, a meg nem értés, a frusztráció emiatt. Samu 8 éves volt, amikor az öccse, Áron született, és megkérdezte: „Mikor csináltátok, én akkor hol voltam?” Az igazat mondtuk: „A másik szobában aludtál.”
Nemrégiben volt a férje, Simon Kornél születésnapja. A privát Facebookján is felköszöntötte, elárulja, hogy mit írt ki róla?
Dorka: „A legcsodálatosabb és legviccesebb és legokosabb és legszebb és legkegyetlenebb és legkegyetlenebb humorú és leginspirálóbb és legszebb szagú és legmegnyugtatóbb és legfelidegesítőbb, te, legjobb apa, legőrültebb férj. Akivel mindent lehet, csak unatkozni nem. Aki mindent meg tud szerelni és meg tud magyarázni. Aki nélkül, még ha néha el is képzelem, már nem tudom elképzelni az életemet, mert benne élsz te minden pillanatomban, Áronka minden nevetésében és Somika minden ölelésében… Köszönöm, hogy vagy nekem, egyetlen drága szerelmem! Isten éltessen!”
Kiemelt kép és fotók: Olajos Piroska, Fülöp Dániel/fotocentral.hu; RTL; Archív
