Boros Lajos: Legnagyobb vágya az volt, hogy nyomot hagyjon maga után

Vajon mit akart Boros Lajos élete utolsó napjaiban ezzel a fényképpel és aláírással üzenni? Talán azt, milyen fontos és meghatározó volt számára a gyerek- és kamaszkor, a családja? Nem véletlen, hogy végakarata szerint Nagykőrösön, a zsidó temetőben, szűk családi körben helyezték örök nyugalomra, a szülei mellé. Itt töltötte ugyanis a gyerekkora nagy részét. Gyakran mondogatta: „Itt voltam boldog gyerek.” Emlékei szerint kilencéves volt, és már az élet értelmén gondolkodott. Hamar meg is találta rá a választ: nyomot kell hagynia maga után, mondogatta.

Váratlan törés

Boros Lajos álma, hogy nyomot hagyjon maga után, és hogy sikeres legyen, huszonöt éves korára valósult meg. 1972-ban a Ki mit tud?-on ismerte meg az ország. Egy szál gitárral a kezében és egy dallal indult, és nyert. A legnagyobb sikereit azonban rádiós műsorvezetőként érte el. A Cappuccino után egymást érték Bochkor Gáborral a közös rádiós műsorok, például a Sláger Rádióban a Bumeráng, így a Bochkor–Boros legendás páros évtizedeket töltött együtt. Lajos imádott rádiózni, esze ágában nem volt abbahagyni, úgy tervezte, amíg az egészsége engedi, folytatja. Az egészsége engedte, aztán egy napon mégis véget ért a rádiós karrierje. Amikor ugyanis Bochkort a Retro Rádióhoz hívták műsort vezetni, Borost nem vitte magával. Talán ez esett neki a legrosszabbul. Csak sétált otthon fel és alá, gyakran csak úgy céltalanul járkált az utcán. Egymás után mentek oda hozzá a rajongók, elmondták, hiányolják Bochkor mellől, de nem volt mit tenni.

Győzött az élni akarása

Pótlékképpen kitalált magának a YouTube-csatornán egy saját beszélgetős műsort, de ez nem volt az igazi. Aztán jött a betegsége. Egyszer csak eltűnt a nyilvánosság elől, senki nem tudta, mi történhetett. Él vagy meghalt, találgatták sokan. Lajos élt, csak éppen egyik szívműtét követte a másikat, a második előtt viccesen azt mondta, ha nem élné túl a beavatkozást, arra az esetre készített egy listát, kik ne legyenek ott a temetésén. Arról nem végrendelkezett, mi legyen, ha a műtétje után öt hétig nem ébred fel, úgymond kómába esik. És amire senki nem számított, se ő, se a családja, ez a váratlan esemény bekövetkezett. Lajos a műtétet követően nem ébredt fel, öt hétig feküdt kómában. Senki nem tudta, az orvosok sem, hogy túléli, vagy sem, de a családja egy percig nem adta fel. És Lajos élni akarása is mindennél erősebb volt. Augusztus 19-én, a házassági évfordulóján egyszer csak kinyitotta a szemét. A családja végig ott volt mellette, a felesége, az unokatestvérei, a fiai, Dani, Dávid, sőt a legkisebb, Dénes is, aki évtizedek óta Amerikában él, de ő is hazajött. Lajos visszatért az életbe, elkezdett újból beszélni, járni tanulni. Mindent megtett a gyógyulásáért, de se szellemileg, se fizikailag nem jött teljesen rendbe, amit ő sok humorral, viccelődve, öniróniával viselt. Ettől kezdve éveken át nem szégyellte elmondani, ha nincs jól, egészen addig, míg újból el nem tűnt a nyilvánosság elől. Megszűnt a YouTube-on a beszélgetős műsora, a telefonját sem vette fel, ebből lehetett sejteni, nagy a baj. Jöttek az újabb találgatások, hogy hova tűnt Boros? Aztán kiderült, kórházban van, nincs jó. A július 28-i posztja és a kamaszkori fotója a Facebookon reményre adott okot, de attól kezdve többet nem jelentkezett. Már csak a halálhíre és a temetésének időpontja érkezett.

„Elhülyéskedtem az életem 80 százalékát”

Szeretett élni, azzal, hogy elment, soha nem gyógyuló sebeket okozott Valinak, a feleségének, a fiainak, az unokáinak. Két dolog volt ugyanis fontos az életében, a családja és a munkája. Hűséges, szerető férj volt 53 éven keresztül, odaadó édesapa, és nagyon vicces nagypapa. Halála előtt nem sokkal egy interjúban azt nyilatkozta: „Elhülyéskedtem az életem 80 százalékát, de ahogy a lejtő felé közeledem, ökölbe szorul a gyomrom.” Isten nyugosztalja Boros Lajost!

Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu