Sydney van den Bosch: „Benjamin fürdetett, öltöztetett – korábban csak anyukámra mertem ennyire támaszkodni”

„Arra már a legelején felkészítetek az orvosok, hogy a masztektómia nem egy egylépéses folyamat, idővel kelleni fog még újabb beavatkozás…” – mondja már a beszélgetés kezdetén Sydney van den Bosch. A TV2 Szerencsekerék háziasszonya idén éppen egy évtizede, hogy bekerült a köztudatba.

Életet menthet a szűrővizsgálat

Mégis bízott abban, hogy egy ideig nyugalma lesz, és nem kell majd a kontrollvizsgálatokon izgulnia. „Majdnem leestem a székről, amikor mondták, hogy egy váratlan komplikáció miatt mielőbb újra meg kell műteni. Ennek a hátterében sajnos egy genetikai betegség is áll, amit röviden úgy tudok leírni, hogy a testem saját magát támadja – magyarázza a modell, akinek ugyan, ahogy ő fogalmaz, a hócipője tele van már a rossz hírekkel, a műtétekkel, a hangja mégis tele van életerővel, vidámsággal. – Az ember lánya örüljön neki, ha megtalálják a bajt! Nem győzöm hangsúlyozni, mennyire fontos az, hogy rendszeresen járjunk szűrővizsgálatokra! Annyi időbe telik, mint egy kávézás, csakhogy életet menthet. Tény és való, ezúttal úgy mentem el, hogy mégis mi baj lehet?! Aztán tessék… De jobb tudni a rosszat, és tenni ellene, mint vakon lenni.”

„Gyógyegér vagyok, vállalom”

Sydney végül egy újabb mellkas-­rekonstrukción esett át, majd hetekig várta a szövettan eredményét. „Hál’ isten, negatív lett! – folytatja.– Nyár lévén több időbe telt, mire megjött az eredmény. Közben pedig lábadoztam, regenerálódtam, mindezt a négy fal között, ami nekem felért egy büntetéssel. A gyógyulásom alatt persze ismét napvilágot láttak olyan fals hírek is, miszerint kiszakadt az implantátumom, emiatt volt szükségem azonnali beavatkozásra. Kellő tájékozottság hiányában nem fogalmaznék meg ilyen kijelentéseket, hiszen a mellkas-­rekonstrukció, amit rajtam végeztek, abszolút nem egyenlő az implantátummal, így nem is rendelkezem ilyesmivel. De ettől még nő vagyok, nagyon is az. Hiszem, remélem, hogy nem ezen múlik. Sőt a hegemet is vállalom, nem rejtegetem, nem takargatom. Nemrég voltam egy fotózáson, ahol leretusálták, és én kértem, ne tegyék, de más megjelenés során is felvállaltam már. A részemmé vált. ’Gyógyegér’ vagyok, vállalom. Bár azt nem tagadom, már rettentően elegem van. Szoktam mondani, hogy Isten mindenkire annyi terhet tesz, amennyit elbír… De köszönöm, én már nem kérek többet, úgy érzem, egy életre kipipáltam. És igen, jó dolog az újrakezdés, tiszta lappal indulni, meg a második – vagy inkább sokadik – születésnapot tartani és társai, de elég volt, nem akarok többet” – jegyzi meg mosolyogva.

Kimaradt a ruhapróba

Mint meséli, augusztusban már visszakapja a ’szabadságát’, mehet, amerre kedve támad. „El sem hiszem, hogy túl vagyok a ’szobafogságon’, és persze, hogy túl vagyok az egészen. Nagyon rosszul érintett – és most finoman fogalmaztam – amikor kiderült, előre kell hozni ezt a műtétet. Hiszen tényleg azt hittem, évekig hozzám sem fognak nyúlni. Úgy terveztem, majd gyermekvállalás után valamikor. De most már örülök, hogy túl vagyok rajta. És abból a szempontból is jobb, hogy így alakult, hogy a vőlegényem személyében végig egy olyan társ volt, illetve van mellettem, aki mellett megengedhettem magamnak, hogy gyenge legyek. Benjamin fürdetett, öltöztetett, és segített igazából mindenben. Korábban csak anyukámra mertem ennyire támaszkodni – mondja csupa hálával a hangjában. – Most pedig jöhet az esküvő! Igazából már minden megvan: helyszín, torta, virágok, még a párom öltönye is, kivéve a menyasszonyi ruhám… Mivel nem öltözködhettem, meg nem is tudtam volna, így kimaradt a ruhapróba. Plusz a fazont is jól át kell gondolnom, hogy milyen legyen a felsőrész, hogy a legelőnyösebben álljon. No, de majd most! Ami késik, nem múlik…” – tette hozzá izgatottan.

Kiemelt képek és fotók: Archív