Az tény, hogy a két rádiós már az első pillanatban sem volt szimpatikus egymásnak, amikor úgy a rendszerváltozás előtt először megpillantották egymást, még a Magyar Rádióban. „Volt egy jampec, egy csiricsáré, trapéznadrágban járó fiatalember, aki ott lődörgött a folyosókon. Elkapott az akkori főszerkesztő, és azt mondta, hogy ez a Bochkor Gábor” – emlékezett korábban az Origón az első pillantásra Boros Lajos.
Bárkivel, csak vele ne
1995-ben aztán már együtt dolgoztak az akkori Danubius Rádió Cappuccino műsorában, amely új műfajt teremtett idehaza. Jöttek, mentek a poénok, a két sztár a másik mondatát is be tudta fejezni, egy ország hallgatta őket. Ki hitte volna, hogy csak a stúdióban álltak szóba egymással? Pedig így volt, és Bochkor Gábor egyszer azt mondta, ez szerinte nem rajta múlt.
Minderről 2012-ben nyilatkozott a Storynak, akkor, amikor a Megasztár egyik zsűritagja volt. Mint elmondta, minden egy születésnapi bulin kezdődött, amelyre Gábor ajándékot vitt kollégájának, Boros pedig közölte vele: ne keverjék a munkát a magánélettel. Boros is elismerte a Kisalföldnek, nem kedveli egykori kollégáját, már 15 éve sem kedvelte, amikor a következőket nyilatkozta róla: „Hát mit kedvelhetnék benne? Tűz és víz vagyunk – így Boros Lajos. – Ha ismeretlenül összekerülnék vele egy harminctagú társaságban, huszonkilenc emberrel szívesebben beszélgetnék, mint vele. Nem érdekel engem az, ami őt, és őt sem, ami engem. Másfajta a tudásunk, a gyökereink és a világlátásunk is.”
Las Vegas és a művház
Erre célzott Bochkor Gábor is, amikor vidéki művelődési házat említette egy mondatban Lajossal és Las Vegasszal. Bochkor szerint volt kollégája szétszórt, de kreatív ember volt: ötletekkel jött, de már munkát nem fektetett bele, és közös munkájuk sikere sokkal inkább neki köszönhető, nem Lajosnak. „Ő mindig egy vidéki művházban gondolkodott, én meg Las Vegasban… – fogalmazott a Lakástalkshow című műsorban, majd így folytatta. – Amúgy is, Lajossal nem mentél el kajálni, sörözni, ebben nem volt partner. Ő ezt jelezte is. Meghúzta a határt. Ő attól tartott, hogyha én sok mindent megtudok az ő családjáról, akkor azzal visszaélek, és a rádióműsorban azt kiteregetem. Pedig ha valaki a bizalmába fogad, én biztos nem beszélek erről” – fejtegette Bochkor, sugallva, hogy ő próbálkozott volna.
Azt azért tudni kell a két férfiról, hogy nem utálták egymást, ezt mindketten hangsúlyozták az elmúlt években. De munkakapcsolatuk alatt mindig ott volt az a feszültség, ami miatt akár ölre is mentek volna, igaz, erre kissé máshogyan emlékeznek. „Voltak olyan balhék, hogy a pofon előtt egy tizedmásodperccel hagytuk abba. Összehajoltunk a pult fölött, majdnem összeért az orrunk, és azon vitatkoztunk, kinek a… anyját” – állította Lajos a Cool Story Bro videóinterjújában. Bochkor szerint, mondta Hajdú Péter műsorában, ennyire durva dolgokra nem történtek: „Feszkó volt köztünk, nyilván néha veszekedtünk. A memóriájával azért vannak gondok… Régen kiestek belőle dolgok, most bele is kerülnek.”
Nem örült a hívásnak
Számos közös rádiós és televíziós műsorkészítés után végleg elváltak útjaik, a Sláger Rádióban köszöntek el nemcsak a hallgatóktól, hanem egymástól is. Tulajdonképpen végleg. 2017-ben az Esti Frizbi című műsorban Bochkor elmondott egy példát, hogy mennyire nem érdeklődtek egymás iránt. Egyszer a lánya látta Borost egy uszodában, elmesélte apjának, aki ezután tárcsázott. „Nem mondom, hogy kicsattant volna az örömtől, sőt megkérdezte, ki az… Ezek szerint a számomat sem mentette el. Pár éve is ez volt a számom, de ezek szerint kitörölt. Jópofán beszélgetett velem, próbáltam békés lenni, ezzel búcsúztunk. Máshonnan később azt hallottam, hogy nem fogadta örömmel, hogy hívtam.”
Mindenesetre az utolsó években félévente azért váltottak pár szót telefonban. Gábor is aggódott, amikor Boroson nyílt szívműtétet hajtottak végre, ami miatt öt hétig kómában volt, habár a kórházban nem látogatta meg. „Igazság szerint nem is beszélünk – folytatta Bochkor Hajdú show-jában. – Félévente egyszer, amikor felhívom, és az egészségi állapota felől érdeklődöm. Váltunk néhány szót, de ennyi.”
Kiemelt kép: Nagy Zoltán, Szabó Lilla/fotocentral.hu