Hazai sztár

Tabáni István: „Szerencsésnek érzem magam, hogy az lehet a munkám, amit a legjobban szeretek és élvezek”

Nyáron már tizenöt éve, hogy a Csillag születiknek köszönhetően megváltozott az élete.

Tabáni Istvánt legutóbb a tatai Víz Zene Virág Fesztiválon láthatta a közönség, és a nyár fellépések szempontjából sűrűnek ígérkezik számára. Amióta megnyerte az RTL tehetségkutatóját, kizárólag éneklésből tartja el a családját.

„A semmiből jöttem”

Ennyi év távlatából, bármennyire hihetetlenül is hangzik, István állítja, sosem gondolta, hogy ilyen képességekkel rendelkezik. 2009-ben még teremőrként ismertük meg, ez meglehetősen testhezálló állásnak tűnt számára a tanulás mellett. Díszítőfestőként a Nemzeti Múzeum és Uránia mozi falai szintén az ő keze munkáját is őrzik. „Büszke vagyok erre az időszakra, mert megtanultam értékelni az igazi munkát, amikor hidegben és forróságban is naphosszat keményen kellett dolgoznom az állványokon – emlékszik vissza. – De ha létezik sors, akkor az éneklés volt megírva nekem. Bármennyire hihetetlen, de a semmiből jöttem minden hátszél és rutin nélkül, és ott találtam magam, hogy egyik napról a másikra ismert az egész ország. Teljesen átlagos családból származom, és sok lemondással, de megtanultam elég hamar elfogadni – mert nem volt mindenre pénzünk –, hogy nem kaphatok meg mindent. Később az sem sikerült, hogy képzőművész legyek, az álmaim szertefoszlottak, és kicsit eltemettem magamat a Képzőművészeti Egyetem felvételi kudarcai miatt. Az éneklés, bár elég későn talált meg, egy újabb önkifejezési formaként jelent meg az életemben. Tele voltam reménnyel, vágyakozással, egy szebb jövő és boldog élet képével. Nem színeztem ki akkor sem az életem minden mozzanatát, és most sem teszem. Csak nem beszéltem és tártam fel minden titkomat, bár lehet, ha érdekesebbé tettem volna magam, akkor más lennék ma” – magyarázza István.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Tabáni István (@tabaniistvan) által megosztott bejegyzés

Az utolsó esély

A döntőig regényesen jutott el. Az első meghallgatásra nem is akart elmenni, épp lebetegedett. „Naivan és tisztán álltam a kamerák elé, nekem nemcsak játék volt, vagy verseny, hanem az utolsó esély, amit adtam magamnak. Más ember lettem a műsor után. Akkor is az volt a cél, mint ma, hogy művésszé váljak, jó és hiteles legyek abban, amit csinálok. És azt gondolom, kevesen mondhatják el magukról, hogy egy tehetségkutatóból elindulva, 15 év elteltével is mindenféle mellékállás, vállalkozás nélkül képesek fenntartani egy családot, meg tudnak élni a zenélésből. Az a legnagyobb elismerés számomra ebben a 15 évben, hogy még mindig itt vagyok, és úgy, hogy mindezt magam teremtettem a feleségem segítségével. Szerencsésnek érzem magam, hogy az lehet a munkám, amit a legjobban szeretek és élvezek. Ugyanakkor nagy felelősség is, hiszen nagyon vigyázni kell a hangomra.”

„Kaotikusak a napjaim”

Ugyanaz a szenvedély és lelkesedés hozta össze a feleségével, mint ami az énekléshez is erőt adott neki. Csillával ma is a legnagyobb szeretetben nevelik két fiukat. „Amikor a gyerekek megszülettek, egy teljesen új időszámítás kezdődött az életünkben. A családbővítés azonban egyelőre szünetel, bár egy kislány érkezése rendet tenne a két fiú között, mert azért küzdelmesen telnek a napjaink. Szeretem, ha flottul mennek a dolgok, de általában kicsit kicsúszik minden, és összefolynak a nappalok és éjszakák. Nyáron ráadásul mindig kevesebbet vagyok otthon, többet kell gyakorolnom. A gyerekek pedig még nagyon kicsik, megállíthatatlanok, de a szokásos nyaralásunkat Balatonfüreden idén sem hagyjuk ki. Ez az egy hét az az idő, amikor nem dolgozom, csak a családommal vagyok, ilyenkor a gyerekeknek is minden olyat szabad, amit amúgy nem. Mi azok a szülők vagyunk, akik minden buliban benne vannak, lehet nyugodtan sarazni a játszótéren, összevizezni magukat a szökőkutakban, vagy akár vízipisztollyal lőni egymást vagy minket, mindig van nálunk pár váltóruha.”

Tabáni István énekes és barátnője, Csilla (Fotó: Toroczkay Csaba/fotocentral.hu)

Kiállítást tervez

A rajzolás és a festészet megmaradt hobbinak István életében, aki önálló kiállítást tervez. „Olyan ez számomra, mint a levegő vagy egy másik nyelv, de egyben a lelkem kiterjesztése is, ami egyszerre felszabadít és megnyugvást hoz. És az eredmény, mint az élet, akár a tinta is, kitörölhetetlen, ami arra ösztökél, hogy a pillanat benyomásait úgy rögzítsem, ahogy csak én látom és észlelem.”

Kiemelt kép: RTL

A STORY LEGFRISSEBB SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Megjelent a Story rejtvény különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!