A táborokat ugyanis Czutor-Kilián Zsanett nagyon drágállja, főleg, hogy nem egy, hanem rögtön két fiára számolja a költségeket. Néhány év múlva ráadásul a legkisebb, Franciska is eléri azt a kort, amikor már csatlakozhat a csapathoz.
„Szerencsés vagyok”
Zsanett úgy érzi, akkor kell majd igazán mélyen a zsebükbe nyúlniuk, hiszen egyetlen hét tábor még nem oldja meg a nyarat. Ezen azonban ráérnek férjével, Czutor Zoltánnal akkor aggódni, ha nem lesz már megoldásuk a gyerekeik elhelyezésére. „Személy szerint alig vártam már ezt az időszakot. Nekem még mindig egyszerűbb boldogulni ilyenkor a három gyerekkel, mint az iskolai időszakban csak a kicsivel. Szerencsés vagyok, hogy megengedhettük magunknak, és Franci születése óta még mindig otthon lehetek a gyerekekkel. Így valamivel könnyebb helyzetben vagyok azoknál a családoknál, ahol mindkét szülő dolgozik. Sok ismerősöm van, akiknek a tábor az egyetlen mentsváruk. A korábbi években mi is kipróbáltuk, de idén Simon már nem lelkesedett annyira. Tizenkét éves, a zene az élete, és a zenekara, a Street Sixteen többi tagjával sokkal szívesebben ülnek össze dalokat írni és próbálni. Sőt szinte minden hétre jut egy fellépésük. A négy évvel fiatalabb öccse, Miksa persze szívesen táborozott volna, de a bátyja nélkül inkább ő is letett róla” – kezdi.
Gyerekkori emlékek
Zsanit szerencsére szerető család veszi körül, férjére, szüleire és húga családjára is bármikor számíthat. Az iskolai kicsengetés utáni első hétvégét is tízen töltötték együtt. „Édesapám katona volt, ezért a balatonkenesei honvéd üdülőben tölthettünk pár napot. A helyszín a gyerekkoromat idézte, hiszen katonagyerekként sok időt töltöttem hasonló helyeken. A húgom, Brigi, a férje, a fiuk, Zolival és a mi három gyerekünkkel, valamint a szüleimmel kiegészülve – így együtt már szép nagy csapatot alkotunk. De bármennyire is jól sikerülnek ezek a közös nyaralások, három napnál többet nem vállalnék be, mert egyszerűen szétszedik anyukámat az unokák. Franci sem fürödni, sem enni nem akart anyukám nélkül. Ráadásul anya ilyenkor bevállal helyettünk mindent, a húgommal még egy Groovehouse-koncertre is eljutottunk. Az összes számukat kívülről fújjuk. Napközben természetesen együtt voltunk, a gyerekekkel strandoltunk, grilleztünk és gokartversenyeket rendeztünk” – meséli Zsani alig pár nappal a hazaérkezésük után.
Segített egy jóbarát
Mire azonban cikkünk megjelenik, Czutorék már a horvát tengerparton folytatják a pihenést. „Hálásak vagyunk a családunknak és a barátainknak, hogy sokat segítenek. Ez a nyár nélkülük talán kicsit unalmasabban indult volna. Egy családi jóbarát ajánlotta a figyelmünkbe a horvát apartmant, ennél ideálisabbat pedig el sem képzelhettünk volna. A szállodai kötöttségeknél jobban szeretjük csillagtúraszerűen felfedezni a környéket, még ha ez jóval fárasztóbb is, mint amikor animátorokra bízva, egy medencénél időzve pihenhetünk. Zolival egyetértünk abban, hogy a nyaralások már elsősorban nem rólunk, hanem a gyerekekről szólnak. Így ha ők jól érzik magukat, az a legnagyobb öröm, és közben természetesen nekünk is vannak lopott pillanataink.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Megtalálták az álomotthont
Tavaly tavasszal a házaspár a Story magazinnak mesélte el, hogy a belvárosi lakásukat nagyobbra cserélnék. Azóta megtalálták álmaik otthonát egy külső kerületben, ahova öt hete költöztek. „A fiúk ragaszkodtak a közös szobához, Franciskának azonban külön szobája lehet végre. Kényelmesen elférünk, és egy apró kertünk is van” – mesélte Zsani.
Kiemelt képek és fotó: Archív
