Lajtai Kati szeretné, ha kisfia is minél többet megtapasztalna az észt kultúrából. Amióta azonban Máté iskolás, leginkább csak a nyári szünetben tudnak a kint élő rokonokkal hosszabb időt eltölteni. Kati ilyenkor élvezi, hogy az észt gasztronómiára jellemző ételeket fogyaszthatják.
A nagymama receptje
Fia egyelőre kevésbé nyitott az újdonságok iránt, az énekesnő azonban mindent megtesz annak érdekében, hogy a szerinte utánozhatatlan észt túrórudin kívül más finomságokat is megkedveltessen Mátéval. Ehhez itthon is gyakran készíti a nagymamájától ellesett recepteket. Köztük az észt tejbegrízt, amely Lajtai Kati egyik legnagyobb kedvence. Legutóbb is épp ez került a családi asztalra. „Édesanyám kevésbé rajongott ezért a desszertért, így nekem nem is mutatta meg, pedig isteni finom. A magyar tejbegrízünktől abban különbözik az ő grízkrémjük, hogy gyümölcslében főzik meg a grízt, majd habosítják, és csak tálalás után öntenek köré hideg tejet. Én savanykás meggylével szeretem leginkább, de almalével vagy fekete ribizli levével is finom” – meséli Kati, aki a nagymamáját kérte, hogy tanítsa meg neki elkészíteni ezt a finomságot.
Csodás születésnap
Az idén ősszel már 99. születésnapját ünneplő Helju régebben mindig hatalmas terülj, terülj asztalkám!-mal várta a családot, valahányszor meglátogatták. Helju ma is egyedül él, aktív, és ha már többfogásos menüsort nem is vállal, a boltba járáson kívül a mai napig mindenről egyedül gondoskodik. „A reggeli tornája még mindig az, hogy a negyedik emeleten lévő lakásából egyedül lesétál a postaládáig az aznapi újságért, és vissza. A genetikája minden bizonnyal szerencsés, de az észtek étkezése is hozzájárul ahhoz, hogy ilyen szép kort érhet meg. A hagyományos észt konyha ugyanis jóval könnyedebb ételeket tartalmaz, mint a magyar. Sokféle salátát esznek – nekem a céklásak a kedvenceim. Van, hogy fokhagymával, majonézes tejföllel keverik, van, hogy sajttal, lila hagymával, de híres a rosoljé, az egyik fajta krumplisaláta is, amelybe céklát és heringet is tesznek. Tallinnban, ahol él, a Balti-tenger közelsége miatt egyéb tengeri halak is jóval gyakrabban kerülnek az észtek asztalára. Húsokat, kolbászokat ők is esznek, azoknak mégis egész más a fűszerezése. Melléjük párolt zöldséget fogyasztanak, de leveseket – érdekes módon – ritkábban főznek. A rénszarvas az észt gasztronómia egyik különleges eleme, az ebből készült húsleves nagyon finom. Nekem azonban a desszertjeik is nagy kedvenceim. A barátaim, de még a Sztárban Sztár leszek! munkatársai is tudják, hogy a vakációm után azért is érdemes velem találkozni, mert többdoboznyi túrórudit hozok Észtországból, amit előszeretettel osztogatok. Annak ellenére, hogy mi hungarikumként tekintünk a saját desszertünkre, szerintem az észt lepipálja az itthonit. Picit rövidebb, de vastagabb a forma vékony csokiréteggel és krémes túróval, számtalan ízben. De a kardamomos kalácsot és az észt mézeskalácsot, a piparkookot, ami az itthon megszokottnál ropogósabb, szintén imádom” – meséli.
Szoros kötelék
Kati édesanyja leginkább a hagyományos magyar konyhát vitte sokáig, mivel magyar anyósától tanulta a főzés alapjait. Ezért Kati csak felnőttként figyelt fel az észt konyhára. „Édesapám építészmérnöknek tanult itthon, Magyarországon, édesanyám pedig gazdasági szakon Észtországban, és egy lengyel építőtáborban találkoztak a hetvenes években. Az esküvőt Tallinnban tartották, én 1978-ban már Magyarországon születtem, mert a szüleim úgy döntöttek, itt kezdenek közös életet. A távolság ellenére a nagybátyám, az unokatestvéreim, a nagymamám és az anyukám egész családja fontos részei az életünknek. Évente egyszer utazunk a rokonokhoz, és ilyenkor több hetet töltünk Észtországban.”
Kiemelt kép: Archív
