Legalább két tucat borászt köszöntött dr. Csernus Imre, amikor a Story magazin meglátogatta almagyarérseki szőlő- és borteraszán. Ezzel meg is kezdődött az idei szezon, így a népszerű pszichiáterrel mostantól – csütörtöktől vasárnapig – itt lehet találkozni.
„A helyemen vagyok”
Ilyenkor „csak” noszvaji házától autózik a birtokra, a hét többi napján több száz kilométert tesz meg az országot járva. Kecskemét például immár harmadik éve olyan állandó helyszín az életében, ahova tavasztól őszig heti rendszerességgel megy. Noszvajon ugyanis már nem pszichiáterként, hanem vendéglátóként tevékenykedik. Minőségi alapanyagokból kínál éttermében egészséges fogásokat. Ezekhez pedig jóbarátja, Büdi Zsolt kertészetéből hozza a zöldségeket, gyümölcsöket. „A helyemen vagyok, és Budapesten is a helyemen voltam tizenvalahány évvel ezelőtt. De éreztem az intő jeleket, hogy a sok szmog, a zaj, a fény, az erőszak, a rosszindulat, amivel egy városlakó konfrontálódik nap mint nap, meg fog enni. És rájöttem arra, hogy ezt nem szeretném. Viszont ez együtt jár majd azzal, hogy sokkal többet fogok autózni. De számomra felugrani Budapestre olyan, mint egy noszvajinak elmenni Egerbe. Nekem ez nem távolság. Imádok egyedül lenni, közben zenét hallgatni, és bámulni az évszakonként változó Magyarországot, mert gyönyörű helyen élünk. Kecskemétre pedig autópálya helyett azért a Jászságon keresztül megyek, mert külön élmény ebben az időszakban – például – a búza fejlődését nyomon követni. Ezek az élmények számomra elképesztő energiát adnak. A család rég elfogadta, hogy ilyen az életem. A feleségem is mást csinál, én is, de közös a vendéglátásban való ténykedésünk, és le vannak osztva a szerepek. Mindannyiunknak a saját területén van teljes felelőssége. És ez így nagyon jól működik. Jól vagyunk” – mondja.
„A hasonló a hasonlót vonzza”
Legutóbb spárgát, majd cseresznyét szedett, hazaérve pedig beállt kimagozni a gyümölcsöt. Ennek a nyomait még mindig láttuk az ujjain ottjártunkkor is. Pedig lassan elfogy minden sütemény, amit a több kilónyi érett gyümölcsből azóta megsütöttek a séfjei. „Jövök-megyek az országban, tény. De ami fontos, arra időt szánok. És szeretem azokat az embereket, akik szívvel-lélekkel és hittel csinálnak valamit, az összes nehézség ellenére. Zsolt barátom ilyen. És nagyon hiszek abban is, hogy a hasonló személyiség a hasonlót vonzza. Annak idején még az éttermem, a Csendülő kapcsán kezdtem el felkutatni az országban a különböző forrásokat, így lett Zsolt is óhatatlanul része az életemnek. Egyszerűen elájultam attól, amivel a gazdaságában találkoztam: 50 hektárnyi szabadföldi spárgamező, 220 hektárnyi gyümölcsös, és mindjárt itt a paprika és a paradicsom szezonja. Isteni lecsókat és gazpachót fogunk készíteni Zsolt narancssárga paradicsomából. Arról nem beszélve, ahogy Zsolt gondolkodik, amilyen szenvedéllyel beszél a gyümölcsökről meg bármiről, abból sokat lehet okulni. Sosem fogok annyit tudni, mint amit ő tud. De az élmények, amelyek részese lehetek általa, nekem bőven elegendőek. Az a tudás, ami az ő fejében van a saját területén, ahogy az enyémben is megvan a pszichológia tudománya, 30 évnyi munka és megfigyelés eredménye. Tehát az, hogy én azt megtanuljam, már nem fér bele. És ez így van jól. Mással foglalkozom, mást csinálok, de közel lenni olyan emberekhez, akik tele vannak hittel, az nekem is jó” – magyarázza Csernus Imre.
Saját módszerrel ír
Előadásait is rendszeresen tartja, és múlt héten megjelent könyve, A magyar kapcsán is több helyen megfordul országszerte. Fél év alatt írta meg, de rég tudta már, mit szeretne vele elmondani az olvasóinak.
„Amikor annak idején a könyv ötlete kipattant a fejemből, a feleségem azt mondta: ’Imre, nagyon féltelek. Mivel fogod megtölteni, mit fogsz írni?’ De én már tudtam, hogy mit fogok. Van egy olyan képességem, hogy mielőtt bármibe belevágok, szemlélem a dolgokat, a folyamatot, és regisztrálom anélkül, hogy különösképpen belemásznék vagy leírnám. És amikor jön egy ötlet, akár A magyaré, akkor ezeket a futószálakat összerántom. Régen is így dolgoztam, amikor emberekkel foglalkoztam. Először csak apró gesztusok, mondatok, szavak voltak meg, de egy idő után összeállt a fejemben minden.”
Hogyan lazít?
A nyár csak a munkáról szól, de ősztől kirándulásokat tervez, és elmegy egy hosszabb szabadságra a tengerhez is. „A pihenést számomra a tenger és a könyvek jelentik” – árulja el.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
