Az édesanya köszöni, jól van, sőt majd’ kicsattan, pedig mint azt meséli, volt már kipihentebb. Pláne hogy Mei Liza az utóbbi időben kissé betegeskedett, így éjszakánként többször kellett hozzá kelni, mint általában.
„Az idegenekkel távolságtartó”
Békefi Viki nem egy aggodalmaskodó anyuka, ezt máris leszögezi. Az viszont érthetően megviselte, amikor a kicsi láza napokig nem akart lejjebb menni. „Már túl vagyunk a nehezén, és ez a lényeg – kezdi mosolyogva az énekesnő. – Meg nem is volt olyan komoly dolog ez, csak hát nem jó, ha ez ember gyereke beteg. Pedig Mei Liza annak ellenére sem volt morcos vagy rosszkedvű, hogy köhécselt, vagy hogy felszökött a láza. Ő egy igazán jó kedélyű, mosolygós baba, noha az idegenekkel az első öt percben kimondottan távolságtartó. Még a szemöldökét is ráncolja, és csúnyán méregeti őket. Szokták is mondani, hogy milyen kis mérges – nevet fel. – De aztán gyorsan feloldódik, na és akkor mindenkit elbűvöl. Mi sem tudunk ám betelni vele. Imádok vele lenni, nagyon vártam őt, és ennek tudom be azt is, hogy a terhesség utáni depresszió messziről elkerült. Az, hogy teljes egészében megváltozott az életünk, nekem nem okozott gondot, épp ellenkezőleg!”
„Nincs egy jól bevált rutinunk”
Nem sokkal rá, hogy megérkezett Mei Liza, Viki vissza is ment dolgozni. „Persze csakis módjával! Eleinte egy-egy fellépést vállaltam, és azt is úgy, hogy vittük magunkkal a babát. Amíg a színpadon voltam, addig az apukájával volt, ha pedig együtt léptünk fel, akkor elkísért minket az egyik barátnőm, vagy az anyukám, és ők vigyáztak rá. A férjemmel fontosnak tartottuk, hogy a kicsi már az elejétől kezdve szoktatva legyen ahhoz, hogy jövünk, megyünk. A mi életünk ilyen szempontból kaotikus, emiatt egy jól bevált napi rutinunk sincs. Persze a babához igazítunk mindent, de tényleg mindent! Nekünk ő az első, a kis szemünk fénye. És bár ritkán hagyom magára, egy-egy óránál többet sosem megyek el, azt nyugodtan teszem, mert tökéletesen jó kezekben van az édesapjánál. Ebből a szempontból is nagy szerencsém van, mert Ya Ou szuper apuka! Nem retten vissza sem a fürdetéstől, sem a pelenkázástól, és ha sír a pici, meg tudja nyugtatni.”
Nem sietteti a fogyást
Viki egyelőre még szoptat, de már megkezdték a hozzátáplálást. „Most épp kísérletezgetünk, mi ízlik a babának, és mi nem… A zöldségek határozottan nem jönnek be neki, ami baj, mert én meg azt preferálom. Az avokádót egyenesen gyűlöli, de a brokkolit elmajszolja, illetve nagy kedvence a főtt édesburgonya. A maradék pedig az enyém – mondja nevetve. – És ha már itt tartunk, igyekszem odafigyelni a táplálkozásra, hogy mit mikor eszem, legfőképpen azért, hogy minél tovább legyen tejem. Hogy visszanyerjem a szülés előtti alakom, az sokadlagos. Nem mondom, néha, amikor a tükörbe nézek, meglepődöm, hogy nem az a lány néz vissza rám, akit megszoktam, de különben nem siettetem a fogyást. A baba az első, hogy neki megadjak mindent, ő jól legyen. Tökéletesen kiegyensúlyozott vagyok, úszom a boldogságban, amióta család lettünk, és amiatt a pár pluszkiló miatt nem aggódom, majd lemegy. A férjemnek így is tetszem, legalábbis azt mondja” – mosolyodik el.
Vissza a munkába
„A fellépések mellett már szinkront is vállalok, illetve szépen fokozatosan a színházi szerepeimet is veszem vissza – újságolja Viki. – Például február 10-én és 11-én játsszuk A Vadak ura musicalt a Fővárosi Állatkertben, ahova természetesen a családom is elkísér majd.”
Kiemelt képek és fotók: Archív
