Csodálatos érzés lehetett a televízióban látni, ahogy Karikó Katalin az ön által tervezett gyönyörű, fekete csipkeruhában átveszi a Nobel-díjat.
Csézy: Két évvel ezelőtt Katalin nővére, Zsuzsa jött be hozzám a szalonba, hogy a testvérének kellene ruha, és engem választott a magyar tervezők közül. Később Katalin személyesen is járt hozzám, így összesen nagyjából 20 ruhája van tőlem. Hatalmas megtiszteltetés nekem, hisz két éve egymás után kapja a tudományos díjakat, és szinte mindig az általam tervezett ruhákban jelenik meg. Most Stockholmban, a Nobel-díj átvételekor, sőt a japán császárnál, a Nobel-díjasok tiszteletére rendezett ünnepségen is egy-egy ilyen estélyiben, koktélruhában volt.
Ha az ember sikereket ér el, gyakran visszagondol, kinek mondjon köszönetet…
Csézy: Én a nagymamámnak. Tíz éve, hogy elment, imádtam őt, nincs nap, hogy ne gondolnék rá. Oly korban született és élt, amikor nem tanulhatott annyit, amennyit szeretett volna, de rengeteget olvasott, minden érdekelte, egyszerű parasztasszonyból lett népművész, cégtulajdonos. Négyezer tulipán virágzott mindig a kertjében, ezeket eladta. Mellette maradéktalanul ellátta a háztartást, soha nem mondta az édesanyámnak, ne hozzátok ide a gyereket, mert nem érek rá. Mamitól tanultam meg horgolni, hímezni, bőrtáskákat készíteni, főzni, kertet művelni, neki köszönhetem, hogy nem riadok vissza a kétkezi munkától. És tőle tanultam meg, mit jelent boldog házasságban élni, neki ez ötven éven át sikerült. Nyolcvannyolc évesen is arckrémet használt, ápolt és illatos volt, volt időszak, amikor közös ruhákat is hordtunk, mert annyira elegánsan járt. Tudom, onnan fentről figyel és egyengeti az utamat.
13 éve van együtt a férjével, aki tizennyolc évvel idősebb önnél.
Csézy: A korkülönbséget egyáltalán nem érzem, már csak azért sem, mert Laci elképesztően energikus, fáradhatatlan ember. Életem nagy ajándéka, hogy egymásra találtunk. Szoktam a fiataloknak mondani, megszerezni valakit könnyű, de megtartani, boldoggá tenni, boldognak lenni mellette, az már nehezebb. Dolgozni kell rajta és érte, sok odafigyelést igényel. Amikor összeismerkedtünk és összekötöttük az életünket, voltak csatáink, eltartott egy ideig, amíg összecsiszolódtunk, de érdemes volt ezen az úton végigmenni. Harminc éve állok a színpadon, az éneklés az életem, ami tíz éve kiegészült a ruhatervezéssel, de amikor hazajövök, pontosan olyan egyszerű asszonnyá változom át, mint amilyen a nagymamám is volt. Minden percben azon vagyok, hogy a férjem kedvére tegyek, hogy kipihenhesse a nap és a munka fáradalmait, hogy itthon már semmire ne legyen gondja. Szeretek háziasszony lenni, főzni, kertészkedni, őt rendben tartani, szeretem, ha jól néz ki, még a haját is én magam vágom. Laci a másik felem, hálás vagyok, hogy vele élhetek, és hogy ma már nem kell kompromisszumot kötnöm, kötnünk.
Családról kérdezhetem?
Csézy: Persze, nyugodtan.
A gyerekre gondoltam…
Csézy: Én is. Azt gondolom, az emberi létnek számomra legfőbb értelme a gyerek, nem tudom elképzelni az életem nélküle. Évek óta sokat teszek, teszünk érte, hogy legyen. Ez egy nagy és lelket próbáló küzdelem, de a szívem mélyén azt érzem, előbb-utóbb sikerrel járok, járunk. Nem titok, évek óta benne vagyunk egy lombikprogramban, ez néha testi-lelki fájdalommal jár. A férjem mindig mondja: „Böbi, nézni is nehéz, hogy lelkileg, fizikálisan mi minden mész keresztül.” Számomra nem is ez a nehéz, hanem az, amikor emiatt sírni látom őt.
Nagyon erős nő.
Csézy: Hogy az ember milyen erős, csak akkor derül ki, amikor próbára tétetik. Most azt gondolom magamról, valóban erős vagyok, mert amíg lehet, küzdeni fogok, hogy legyen gyerekünk.
Mit mond a törvény, meddig szabad próbálkozni?
Csézy: Negyvenöt éves korig, tehát van még egy évem. Annak, hogy erről most a nyilvánosság előtt beszélek, egyetlen oka van: hogy erőt, hitet adjak, akiknek valamilyen okból nem született gyerekük, de nagyon szeretnének. Hogy érezzék, nincsenek egyedül, sokkal többen vagyunk, akik kisbabára vágyunk, mint gondolnák. Az én újévi kívánságom, hogy mindannyiunk álmai teljesüljenek!
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
