És hogy mi adott neki erőt, amikor ott állt a magas falak, álmai kapui előtt? A hite. Pataky Attila kereken 50 éve él áll hazánk egyik legnépszerűbb rockegyüttesének a szolgálatában – ő így fogalmaz.
Sokszor volt magányos
Eleinte még leintették őket, a „bakancsos” EDDA csak egy vidéki zenekar, ami elevickél a rock and roll farvizén, ám már az első kislemezükkel hatalmas sikert arattak. „Persze azt még én sem gondoltam, hogy 50 év múlva is aktívan fogunk zenélni, pedig ha valaki, én aztán nagy teremtő vagyok, és megingathatatlan a hitem – nevet nagyot az énekes, és elárulja, mindig csak egy lépéssel előre, a következő nagylemezig tervezett. – Elementáris vágyat éreztem arra, hogy megmutassam a közönségnek, hogy milyen frankó srác vagyok, de mindig is a zene, a zene szeretete volt az én hajtóerőm, elsődleges motivációm a színpadi létben. Persze a többi, a körítés, a vele járó siker, hírnév, pénz sem jött rosszul, de ezek legfeljebb járulékos, felszínes dolgok. Rák csillagjegyűként ennél sokkal mélyebb érzésű fickó vagyok. Mindig is vágytam a szeretetre, elismerésre, és bár színpadi emberként rengetegen vettek körül, mégis sokszor éreztem magam magányosnak.”
„Fénylények vagyunk”
Attila szerint a magány a sztársors egyik sajátja, pedig a 72 éves frontember szinte az egész életét kapcsolatban, házasságban töltötte. „Éppúgy esek-kelek az életben, mint bárki más. Hol megtalálom a boldogságot, hol nehezebb megőriznem, de sosem felejtek el hálát adni, hisz számomra a siker maga az utazás, nem pedig a cél. Az első házasságom 22 évig tartott, a második 18-ig, Orsikával pedig 15 éve mutatunk tükröt egymásnak.” Csakhogy a rocker nem csak választottjának ígérte oda a szívét, jubileumot ünneplő zenekara mellett is egy életen át kitart. „Ötven éve az EDDA szolgálatában élek. Ráadásul azzal is tisztában vagyok, hogy ez meddig fog tartani, hisz szinte napra pontosan tudom, hogy meddig van dolgom az életben. De ez egyáltalán nem zavar. Azért kaptam meg ezt a tudást, mert elbírok vele. A biológiai ruhánknál sokkal fontosabb az, hogy örök életű fénylények vagyunk, mert ahogy Deepak Chopra mondta, semmi valódit nem fenyegethet veszély, mert semmi valódi nem létezik. Ebben rejlik Isten békéje. Minden forma elenyészik egyszer, ha ezt megértetted, legyőzted a világot. Átjutottál a túlpartra.”
Türelmetlen volt
Az EDDA frontembere zeneileg és emberileg is nagy utat járt be az elmúlt évtizedekben. „Végtelen nagy szeretettel és hálával emlékszem minden pillanatra, ami a zenekar hőskorában és azóta történt velem. A boldog, sikeres időkre és a nagyon komoly próbatételekre is, merthogy mindkettőből bőven kijutott. Bár látszólag mindig az a típusú pali voltam, aki élte és élvezte az életet, fiatal koromban azért sokkal kevesebb türelmem volt a csendhez. Persze maga a létezés is csendesebb volt. Úgy értem, kevésbé rohanó. Más léptékkel léteztünk – mélázik el Attila, majd hozzáteszi: a legfontosabb leckét már ifjú, vad rocker korában megtanulta. – Ahogyan édesanyám mondta és tanította: mindennap minden boldogságmorzsáért le kell hajolni, mert senki nem garantálja, hogy holnap megébredünk. Már jó ideje eszerint, tudatosan igyekszem élni, hiszen pontosan tudom, mi a dolgom, miért születtem le ide, nem véletlen, hogy ma már bennem legbelül csend, nyugalom, béke és szeretet van.”
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
