„Most inkább élményekkel leptük meg a másikat, illetve ha valamire szükség volt, együtt vettük meg. Mindenünk megvan, nem vágyunk semmire. Tavaly ez a terv nem sikerült. Huszonnegyedikén ugyanis Barbi rájött, hogy mégis vettem neki ajándékot, és elrohant egy bevásárlóközpontba. Nem akarta, hogy ne kapjak semmit tőle” – árulta el Jolly.
Minél hamarabb, annál jobb
Hogy idén valóban így alakult-e, még nem tudjuk, az viszont tagadhatatlan, hogy Szuperák Barbara mindenért rajong, ami a karácsonnyal kapcsolatos. „Már november végén elkezdi feldíszíteni a házat. A kapcsolatunk elején próbáltam tőle finoman kérdezni, drágám, nem korai még ez a nagy készülődés? De végül elfogadtam, hogy ő ezt így szereti. Aztán beláttam, ez nem is rossz, mert meghosszabbítunk egy szép időszakot – folytatta Jolly. – A mi szakmánk azzal jár, hogy keveset vagyunk otthon, de amikor hazaérünk, élvezzük a meghittséget” – tette hozzá. „Valójában nemcsak a házat, hanem a fenyőfát is feldíszítem novemberben – vette vissza a szót Barbara. – Ha csak december 24-én tenném, mire végzek, lassan már bonthatnám le. Gyerekkoromban 23-án állítottuk a fát, de most műfenyőnk van. Így szívesen díszítek előbb, így hosszabb lesz ez a szép időszak nekünk.” „És ez február végéig, március elejéig így is marad” – vetette közbe Jolly.
Jolly és az előétel esete
„Régen az anyai nagyszülőknél töltöttem sok karácsonyt Kárpátalján, ahol 23-án díszítettük a fát – mesélte Barbi. – Másnap közösen elmentünk templomba, kivéve a nagymamámat, aki otthon maradt főzni, és ma már tudom, a Jézuska is ő volt. Csodálatos karácsonyi fényekkel és ajándékokkal várt minket. Vacsoráztunk, ajándékoztunk, játszottunk. Ezek a pillanatok egész évre feltöltöttek. Sajnos a nagypapám két éve meghalt, idén újra együtt leszünk a nagymamámmal, igaz, nem náluk, hanem nálunk” – érzékenyült el. „A drágám szeret és tud is főzni, és amiben tudok, segíteni fogok neki és az anyukájának” – fűzte hozzá Jolly. Miközben az adventi forgatagban az ínycsiklandó ételeket nézték, eszükbe jutott egy régi kedves történet az első családi karácsonyukról. „Nálunk, Kárpátalján az előétel is olyan, mintha főétel lenne, sőt maga a főétel sem egy fogásból áll, aztán ott a desszert. Jolly mindezt nem tudta, így már az első fogással jóllakott. Mondtam neki, ’szívem, nem gond, ha eszel, de ez még csak az előétel…’ ’Ne idegesíts, ez az előétel? Tényleg?’ – kérdezett vissza.”
Sülve-főve
Az énekesek a nap huszonnégy órájából rendszerint huszonnégyet együtt töltenek. Mint mondták, egy évben húsz óránál többet nincsenek távol egymástól. Ebből kifolyólag a másik minden rezdülését ismerik és figyelnek az elejtett szavakra. Legutóbb Jolly egy parfümmel lepte meg kedvesét, amihez Barbi egy apró megjegyzése adta az ötletet.
Kiemelt kép: Birton Szabolcs/fotocentral.hu
