Balázs Pali: „Mónika a kapitány, én vagyok a matróz”

Ha ma bárki egy Romantika nevű holland típusú lakóhajót lát a Dunán, biztos lehet benne, hogy az énekes is a fedélzeten van.

Az Alföldön nem volt ilyen

Pali Békés megyében nevelkedett, 1981-ben, hetedikes korában látta először a Balatont. „A szüleimmel Balatonfüreden nyaraltunk. Emlékszem, kimentünk a partra, és megcsapott az a semmihez sem fogható csodás balatoni levegő, és hallottam, ahogyan a hullámok a kövekhez csapódtak. A mólón sétálva pedig tátott szájjal néztem a vitorlásokat. Az Alföldön ilyet nem láttam, se sehol máshol. Másnap pedig áthajóztunk Siófokra. Esténként kimentem a partra gitározni. Azt hiszem, itt kezdődött a víz iránti rajongásom” – mondja az énekes. Az évek múltak, sokat dolgozott, koncertezett, óriási népszerűségre tett szert, kiadott húsz lemezt. Emellett családot alapított, gyermeket nevelt, egyszóval volt elég dolga a hajózáson kívül, de gyermekkori álmát soha nem felejtette el. Ha vitorlázott, hajózott, azt pedig mindig csak vendégként tette.

Ki takarítja a fedélzetet?

Aztán pár éve adódott egy minden szempontból remek lehetősége arra, hogy megvegyen egy hajót, amin gyakorlatilag élni is lehet, ugyanis van rajta konyha, fürdő, hálószoba. Időközben megszerezte a vízi jártasságot is. Rá jellemző humorra azt mondja, azóta hajóskapitánynak hívhatja magát. Pedig általában ezta titulust át kell engednie szerelmének. „Ha Mónika is a hajón van velem, akkor ő a kapitány, nekem a matrózszerep jut, no meg a fedélzet takarítása – nevet Pali. Ő és párja nagyon élvezik ezt az vízi életformát. – Ha fizikálisan nem is, de mégis, a vízen nagyon távoli a mindennapi élet. Az maga a nyugalom, a harmónia és az ihlet forrása. A múlt héten megjelent Első szerelemcímű dalom is a fedélzeten született. Itt magam lehetek. Ismert énekesként a mindennapokban oda kell figyelni az embernek minden szavára, cselekedetére, de a fedélzeten szabadabb lehetek.”

Együtt dolgozik a fiával

Pali és Mónika általában rövidebb, egynapos utakat tesznek meg a Dunán, felhajóznak Esztergomig meg vissza, de olyan is volt, hogy kényelmesen megkerülték a Szentendrei-szigetet öt nap alatt. A dolgos hétköznapokon többre nincs idő, de ez is elég ahhoz, hogy tökéletesen feltöltődjenek. „A párom is ugyanolyan lelkes hajós, mint én, fiunk, Dávid már kevésbé. Talán mert egy ideje külön él tőlünk, és mert amúgy is sokat találkozunk, hiszen együtt dolgozunk. A stábom tagja, hangtechnikával foglalkozik. Amikor a munkatársam lett, mondtam neki, hogy rendben, de fogja meg a munka végét, ő szálljon ki legelőször a kocsiból és ő szálljon be legutoljára. Büszke vagyok rá, mert nagyon érett emberként él önállóan, és a tanácsomat is megfogadta, nagyon jól teljesít a munkában – teszi hozzá az énekes. – Ha Dávid hazajön, akkor akár kéri, akár nem, felpakoljuk étellel, és nem baj, ha nekünk csak két szelet sütemény marad. Így tették ezt az én szüleim is, amikor hazalátogattam, és azt hiszem, így tesz minden édesanya és édesapa, amikor a gyereke hazamegy a szülői házba.”

Kiemelt kép: Archív