A képernyőn egy gyönyörű, kedves és nagyon magabiztos üzletasszonyt látunk Tomán Szabinából, akiről tudjuk, hogy vállalkozóként a kamerákon kívül is naponta hoz meg komolyabbnál komolyabb pénzügyi döntéseket. A Story azonban kíváncsi volt, hogy odahaza, anyukaként vajon, hogy kell őt elképzelni. Állandó rohanásban lévő, a gyerekek napjait is zakóban és magas sarkúban logisztikázó édesanyaként, vagy inkább otthon főzöcskézős háziasszonyként.
Szuper csapat áll mögötte
„Oh, én teljesen az utóbbi vagyok. A délután a családomé, a gyerekeimé. Nagyon figyelek rá, hogy a családi idő az valóban családi idő legyen. Ilyenkor tényleg csak a halaszthatatlan dolgok szólhatnak közbe. Egyébként beszélgetünk, társasozunk, este megy a közös filmezés. Vasárnaponként már reggeltől főzöm a húslevest. Szóval, valahogy így kell engem elképzelni” – kezdi Szabina, aki nem titkolja, mindezt részben egy szuper csapatnak köszönheti. „Van egy jól kialakult rendszer, ami most már elég régóta nagyon jól működik. A kollégáim családi időben tényleg csak S. O. S. helyzetben hívnak, és a csapatom része a bejárónénink is. Bevallom, nélküle nagyon nehéz lenne. Szívesen megyek közértbe is, de van, hogy erre nincs időm, mert sorban állás helyett olyan fontos döntést tudok hozni, ami adott esetben sorsfordító lehet egy vállalkozásnál.”
Különböznek a gyerekek
Azt, hogy nemcsak komoly üzletasszony, hanem közismert arc a médiában, úgy érzi, a lányai nagyon jól kezelik. „Ők így szocializálódtak, hogy ismert, ismertebb szülők gyermekei. Ezzel nincs gond, de sokszor kikérem a véleményüket. Főleg Amiráét, mert ő már egy olyan generációt képvisel, amit nekem figyelembe kell vennem a döntéseim során. Megesik, hogy érdes kritikát fogalmaz meg, de sokszor érzem azt is, hogy azért van benne büszkeség is, amiért én vagyok az anyukája. De sosem kérkedik ezzel. A közösségi oldalakon is titkos néven van fent. Nagyon figyel rá, hogy az ő saját kis identitása megmaradjon, és ezért én is nagyon büszke vagyok rá.” A kisebbik lánya, Szofi, noha még csak 5 éves, már látszik, hogy egészen más személyiség, mint a nővére. „Nagyon különböznek, minden téren. Amira külsőleg jobban hasonlít az apukájára, mint rám, és ő zárkózottabb típus. Szofi formában, színeiben inkább rám ütött, a világra nyitott kislány. Viszont a különbségek és a 11 év korkülönbség ellenére megvan a közös hangjuk, és nagyon-nagyon jó testvérei egymásnak.”
Rendszeresen tartanak anya-lánya napokat
A szép üzletasszony mély, bizalmi kapcsolatot alakított ki mindkét gyermekével, de úgy érzi, mindeközben fontos a szülő-gyerek viszony megtartása is. „Megyek, mi több, egyenesen repülök, ha azt hallom: „Mama, gyere! Mit gondolsz? Segíts!”. Szeretem, hogy a kamasz lányom olyan bizalommal van felém, hogy sok mindent elmond, és sok mindenben kikéri a véleményem, de egyáltalán nem bánom, ha a korosztályával, a barátnőivel beszél meg dolgokat. Nem az a célom, hogy a lányaim legjobb barátnője, hanem hogy a legjobb anyukája legyek. Van az a pont, amikor igenis az édesanya szerepében vagyok, és ezt neki tudnia kell hova helyezni” – mondja Szabina, aki családi délutánok és hétvégék mellett arra is figyel, hogy kettesben is elég időt töltsön a gyermekeivel. „Amira nagyon sokáig egyedül volt, és én csakis rá összpontosítottam, így kezdetben, amikor Szofi megszületett, voltak emiatt nehézségek. De mára ennek nyoma sincs. A kishúga érkezése előtt is sokat utazgattunk kettecskén Európában, ami mára hagyomány lett. Tavasszal is megyünk, és ezt a szokást Szofival is szeretném majd folytatni. Azt gondolom, amikor kiszakadunk a hétköznapokból, az annyira más látásmódot ad egy szülőnek és egy gyereknek is, ami nagyon hasznos idő, és ilyenkor tényleg csakis rájuk összpontosul minden figyelem. Ugyanez persze, az apukákkal is fontos, ami szintén működik nálunk.”
Meghúzta a határvonalat
Szabina sokáig, minden további nélkül, szívesen mutatta meg a nagyvilágnak a lányait, mígnem egy kerekasztal-beszélgetés mindent megváltoztatott. „Lilu volt a találkozó moderátora, aki felnyitotta a szemem, hogy az úgynevezett dark webre pár másodperc alatt felkerülhet a kislányom arca olyan témában, amiben én nem szeretném. Akkor döntöttem el, hogy meghúzom a határt. Már a beszélgetés alatt elkezdtem törölgetni a gyerekek fotóját a közösségi oldalaimról, és azóta – egy-két kivételes alkalomtól eltekintve – a lányaim fotóinak mutogatása a családi csoportokra, baráti körre korlátozódott.”
Kiemelt kép: DFP/Kunos Attila
