Tokár Tamás: „Amíg nincs semmi fix, addig sem unatkozom, például Andrissal vágjuk otthon a füvet”

„A legfontosabb tervem most az, hogy megszervezzem a kisfiunk születésnapját, mert András június 18-án már hároméves lesz” – meséli nevetve Tokár Tamás, aztán viccesen hozzáteszi: a tortát nem ő süti, mert nem akarja sokkolni a kicsit.Áprilisban tűnt fel utoljára a Fókuszban, aztán mint minden más munkahelyen a távozó kollégát, annak rendje és módja szerint őt is elbúcsúztatták. „Ha teljesül egy álmod, hálás vagy, és imádod, amit csinálsz, de még akkor is szabad azt érezni idővel, hogy másra vágysz. Jöhetnek új álmok, új ötletek, új tervek, és közben te is változol. Az elmúlt évekből pedig magaddal viszed az élményeket, tapasztalatokat, tanulást, tanulságot, érzéseket, és mindazt, ami hozzád tett – írta akkor a közösségi oldalára. Most annyit tesz mindehhez, hogy úgy érezte, ideje váltani. – Attól, hogy szeretsz valamit, még mást is lehet csinálni. Én sohasem féltem a változtatástól, pedig volt sok belőle az életemben. Ami közös bennük, hogy mindig megelőzte valami történés: egy szakítás, egy új szerelem, egy új munka, ami aztán lendületet adott. Minden esetben végül jobb lett tőle az életem még akkor is, ha az elején úgy tűnt, nem így lesz. Ezt most is ezt érzem.”

„Elment mellettem az élet”

A tévés terve az volt, hogy szusszan egy kicsit. No erre nem került sor, épp akkoriban kezdődött el az otthonuk felújítása, így egyszer szakemberekkel tárgyalt, máskor építőanyagot vásárolt… A munkáknak mára vége, úgyhogy jöhet némi pihenés és a jövő tervezése is, aminél az is szempont, hogy ne essen át a ló túloldalára, mint tette egykor. „2007 óta készítek online­ videókat, az egyik első voltam ebben a műfajban Magyarországon. Dolgoztam operatőrként eseményeken, rendezvényeken, vágóként, műsorvezetőként, hangot mondtam fel, szerkesztettem, ötleteltem, még a Story online részénél is tevékenykedtem egykor. A Fókusz előtt annyit dolgoztam, hogy kis híján többször kórházba kerültem kimerültség miatt. Nem a pénz hajtott – persze jól jött, ha volt –, hanem a munka szeretete. De gyakran összecsúsztak a különböző feladatok, hogy egyszerre kellett mindent csinálni. A kimerültség mellett azt vettem észre, hogy elmegy mellettem az élet. Mert jó volt, hogy panorámás lakásban laktam, csak éppen a panorámát nem volt időm élvezni, mint ahogyan az élet apró szépségeit sem vettem észre. Ebbe a hibába most nem akarok beleesni, mert bár szeretek dolgozni, meg kell tanulnom pihenni és egyensúlyt teremteni – mondja Tamás, de azt is hozzáteszi, hogy nem fog eltűnni a képernyőről. –Benne van a pakliban, hogy ott leszek valamelyik csatornán. Nem vagyok képernyőfüggő, ha hívnak, talán majd megyek. De láthatnak majd a saját oldalaimon is, mert elsősorban kreatív tartalomgyártással szeretnék foglalkozni.”

Apa és fia együtt nyírják a füvet

Szeretné kamatoztatni, illetve átadni a médiában szerzett tudását, 15 éves tapasztalatát: oktatna, tanfolyamokat és továbbképzéseket tartana – érkezett is hozzá már ilyen jellegű megkeresés. „E téren is szépen lassan alakul a jövőm, de amíg nincs semmi fix, addig sem unatkozom, például Andrissal vágjuk otthon a füvet – teszi hozzá mosolyogva Tamás. – Ez a kedvenc programja, én megyek elől, ő meg jön utánam a játék fűnyírójával. De szívesen fest is, és mostanában tűzoltókról költ dalokat, azokat énekli. Nagyon jó fej, huncut, csibész fiú, már érti a poénokat, sőt ő maga is mesél vicceket. Kicsit visszahúzódó, új társaságban egy ideig fogja a kezünket. Olyan, mintha először csak felmérné a terepet, aztán beleveti magát többiek közé.” Adódik is a kérdés, hogy vajon lesz-e Andrisnak kis testvére. „Megkérdeztük tőle, hogy szeretne-e, de rávágta, hogy nem. Mi Dórival ebben a kérdésben nem vagyunk ilyen határozottak, egész pontosan a családbővítésről a feleségem többet beszél, mint én. Hamarosan kiderül, bővül-e a családunk, és lesz-e egy újabb változás az életemben.”

Kiemelt képek: Archív, Olajos Piroska/fotocentral.hu