1966-ban felbolydult az ország. A Magyar Televízió óriásprodukciója, a Táncdalfesztivál bombasiker lett. A műsor sugárzása idején kiürültek az utcák, a nézők az adások másnapján ezrével álltak sorban a postán, hogy leadják szavazatukat a kedvencükre. „Levelezőlapokon lehetett szavazni, ezeket összesítettek. Emlékszem egy jópofa történetre. Záray Márta egy őszinte nő volt, ezért a szakmán belül mindenki csak nagypofájú Mártának hívta. Történt, hogy bemondták, a Záray–Vámosi páros kétszáz szavazatot kapott. Mire Márta felkiáltott: ’Micsoda? Csak mi ötszázat írtunk!’” – meséli Zsuzsa. Tehát nemcsak az új kor vívmánya, hogy a nézők vagy az előadók nehezményezik a végeredményt, hanem már ötvenkét évvel ezelőtt is napirenden volt a téma, hogy szabályosan történt-e a szavazatok összesítése.
Slágergyáros volt
Rég hallottam rólad, Elhagytál, Hol van az idő, Könyörögni nem fogok, Útban hazafelé – a teljesség igénye nélkül néhány dal, amit Mátrai Zsuzsa tolmácsolásában hallhattunk a fesztiválokon.
„Én sokat köszönhetek a Táncdalfesztiválnak. Orrvérzésig mi voltunk a TV-ben, és mivel egyetlen csatorna volt, mindenki minket nézett. A nyerésre esélyes számokat az illetékesek osztották ki, mi pedig három számból választhattunk. Én már nem is emlékszem azokra a dalokra, amelyeket így kiválasztottam. Arra viszont igen, hogy az első fesztiválra Rotschild Klárinál csináltattam a fellépőruhámat, egy vagyonba került. Miután a műsor sikeres lett, már ingyen kaptuk a ruhákat az OKISZ-laborból (Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa Ügyintéző Szervezete – a szerk.). Szép volt, jó volt, rég volt”– zárja a beszélgetést az énekesnő, aki már visszavonultan él Budapesten. Ha van lehetősége, repülőre ül, és meg sem áll Amerikáig. Egyetlen fia, a dzsesszzongorista Péter ugyanis a tengerentúlon él a családjával.
Az ötödik kísérlet sajnos sikerült
Csak egy tánc volt – énekelte az 1967-es fesztiválon Szécsi Pál, aki azonnal a lányok bálványa lett. Mindössze két évvel azután, hogy a Gellért Szállóban egy divatbemutatón felfedezték, már megállíthatatlanul robogott a népszerűség felé. Magabiztosnak tűnt, pedig korántsem volt az. A szorongásai gyerekkorára nyúltak vissza. Édesapja korán meghalt, édesanyja nevelőszülőhöz adta őt a testvérével. Hiába imádták, magabiztossága csak álca volt. Vívódásai öngyilkossági kísérletekbe kergették. Mátrai Zsuzsa a Szécsi halálát megelőző napon is együtt állt a színpadon az énekessel, ő volt az utolsó, akivel fellépett. „Sokat dolgoztunk együtt, a Kamara Varietében volt egy háromórás műsorunk Rázzuk a rongyot címmel. A szombati műsor rendben lement, de amikor vasárnap mentem dolgozni, az egyik díszletmunkás azzal fogadott: ’Baj van. Palika öngyilkos lett.’ Nem is fogtam fel, mit mondott, visszakérdeztem, hogy azért jól van? Hisz ez már az ötödik kísérlet volt, és addig mindig sikerült megmenteni az életét. Azt válaszolta, nem, meghalt.” A show-nak azonban mennie kell tovább, így az est szervezői értesítették Payer Andrást, így aznap is felgördült a függöny.
Kiemelt képek: Fortepan/Főfotó, Fortepan/Szalay Zoltán
