Pistike, Jean, Móricka, Arisztid és Tasziló ‒ a mai srácok talán nem is tudják, kik ők, pedig egykor a pesti viccek állandó szereplői voltak. Sajnos eltűntek az életünkből, pedig milyen jó volt rajtuk büntetlenül röhögni a hatalmasok helyett, életünk fonákságain szórakozni, továbbadni a pesti mindennapokban született poénokat. Nos, ha a magyarok utolsó mentsvára, a humor nem is tűnt el, a régi, szájról szájra terjedő pesti viccet eltemettük. Vagy ha nem is halt ki teljesen, máshol támadt fel: a mai dumaszínházasok produkcióiban, az interneten keringő mémekben. De mit szólnak mindehhez azok, akiknek a poénjain az elmúlt években nemzedékek nőttek fel?
Van ennél fájdalmasabb is
„Hogy hova tűnt? Ez megérne egy tanulmányt. Az elmúlt harminc évben rengeteg változás történt körülöttünk, és az utolsó tíz évben annyi minden kihalóban van, ami jó volt, hogy ehhez képest a pesti vicc haldoklása már csak enyhe adalék, és korántsem olyan fájdalmas, mint oly sok más” – hangzik a nem túl optimista vélemény Verebes Istvántól (a kiemelt képen balra).
Antal Imre volt a király
„Azt nem gondolnám, hogy elfogytak az életből a humoros témák, groteszk helyzetek, fura jelenségek. Talán az általános hangulatunk nem oly ’rózsás’. Sok a gondunk-bajunk, kevesebb idő jut az önfeledt bolondozásra, a viccmesélésre. És az is előfordul, hogy időnk még csak lenne rá, de korunk találmányai, megváltozott szokásai nem kedveznek a baráti bolondozásoknak. Eszembe jutottak azok a hosszú délelőttök, délutánok, amiket az egyetemünk melletti Belvárosi Kávéházban töltöttünk, és ahol be nem állt a szánk, ki nem fogytunk a sztorikból, anekdotákból. És ez szerencsére máig megmaradt! Van egy baráti társaságom, együtt utazgatunk szerte Európában, mi öreglegények. Mindegy, hogy Skócia, Itália, Spanyolország vagy Németország, egész úton és az esti sörözgetések közben is megy a poénkodás, sztorizgatás.” A népszerű műsorvezető nevetve idézi fel a viccmesélés koronázatlan királyának, Antal Imrének alakját. „Egyszer a Leg… leg… leg… című műsorban próbára tettem, vajon tud-e megállás nélkül egy óra hosszat vicceket mesélni? A Mikroszkóp Színpadon volt a felvétel, persze közönség előtt, hisz ehhez társaság kell! Imre valami pipogya férjről szóló történettel kezdte, aztán csak mondta, mondta… A közönség dőlt a nevetéstől. A stáb is belefeledkezett, és csak úgy hetvenöt perc után szóltunk Imrusnak, hogy megvan a rekord. Ő még bírta volna, a mi hasizmaink fáradtak el előbb” – vélekedik Rózsa György (a kiemelt képen középen).
A görbe tükör megmaradt
„Nálam úgy teremnek a poénok, hogy amit az élet elém hoz, azt beállítom a görbe tükör elé, és a történetek új fényt kapnak. Jómagam viszont nem szeretem a vicceket. Tőlem elvárják, hogy folyton poénkodjak, de ez már fárasztó. Nekem egyébként nem tűnt fel, hogy kifogyott volna a vicc, vagy már az egész életünk az, és azon röhögünk…?” – véli Bach Szilvia humorista (a kiemelt képen jobbra).
Dezső bácsi Amerikában
„A baráti társaságban hallott, interneten olvasott vicceket szívesen adom tovább, ahogy az élet adta történetekre gyártott poénokat is. Az egyik kedvencem a legendás konferansziéhoz, Kellér Dezsőhöz kötődik, aki az ötvenedik születésnapján kiment Amerikába. Amikor hazajött, a következőket mondta: ’Olyan jól éreztem magam, hogy ezentúl minden ötven évben egyszer kimegyek Amerikába’” – mondja a legendás DJ, Dévényi Tibor.
Kiemelt képek: Olajos Piroska, Schumy Csaba/fotocentral.hu
