Nem csak az idővel, önmagával is versenyt fut, miután kíváncsisággal ötvözött maximalizmusa mindig új utcákba sodorja. Ritka, amikor este tizenegy óra előtt hazaér, de a harmincasok lendületével könnyedén veszi az akadályokat. „A saját utamat járom, és nagyon jól érzem magam a bőrömben. A színház mellett, mondhatni, új lábat építettem magamnak, egyre több szinkronmunkám van. Időnként elmélázom azon, vajon mi lesz pár év vagy évtized múlva. A világban uralkodó állapotok megtanítottak arra, hogy rugalmasnak kell lennünk. Nincs garancia arra, hogy színésznőként fogok nyugdíjba menni, egy művésznek sincs már betonbiztos dolga. Bölcsészdiplomám is van, szívesen foglalkoznék emberekkel, de akár jógaoktatóként is el tudnám képzelni magam, ha úgy hozza a sors” – meséli Petra, ám jelen pillanatban még eddigi erőfeszítéseinek gyümölcsét ízlelgeti, hiszen egymás után kapja a jobbnál jobb felkéréseket. Úgy tűnik, szerencsés kézzel húzott tizenkilencre lapot, amikor pályakezdőként a szabadúszó színészlétet választotta.
Most épp a TV2 Sztárban Sztár show-műsorában láthatják a nézők. Pörgős hetek várnak rá, így jó ideig biztos nem lesz szabad estéje, amikor kedvenc elfoglaltságainak hódolhat. „Amikor tehetem, a saját dalaim szerzésével foglalkozom. Nemrég elkészítettem az első szólólemezemet Ez van, ez címmel. Szeretek sütni, főzni, és szívesen festek. Bármit. Virágokat, tájképet, embereket, attól függ, épp milyen a hangulatom. Van akril- és vászonképem, de a szüleim őrzik a gipszkartonra festett alkotásaimat is – mondja. Arról azonban, hogy kivel osztozik a szabadidején, már nem szívesen beszél, de annyit elárult, hogy boldog párkapcsolatban él. – Húztam egy határvonalat a munkám és a magánéletem között, és ehhez próbálom tartani magam. A legnagyobb erőt a szeretteimtől kapom, szükségem van a magánszférára, mint minden embernek” – mondja határozottan.
Jókor jó időben
Petrának korábban is lett volna lehetősége megmutatnia magát egy-egy show-műsorban, de idáig tudatosan hárította el a megkereséseket. „Volt olyan is, amiben nem szerettem volna részt venni, vagy épp nem tudtam. Annyira leterhelt voltam, hogy nem tudtam többet vállalni. Úgy éreztem, elaprózódtam volna. Nekem a színházban volt dolgom, és én ott szerettem volna letenni valamit az asztalra, ott kellett bizonyítanom. Most viszont valami azt súgta, vágjak bele ebbe a műsorba” – vallja be.
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentra.hu
