Az énekes házaspár szerelme a munkahelyükön szövődött még az ötvenes években. Mindketten a Rákóczi út és a Nagykörút sarkán, az akkori Nemzeti Színházzal szembeni kávézóban voltak előadók. Mártának egyből feltűnt szőke, kék szemű, aranytorkú kollégája, a vonzalom pedig kölcsönös volt. János 1953-ban tette fel a nagy kérdést kedvesének, ami a szokásostól némiképp eltért: „Nálad vannak a házassági bejelentkezési okmányok?” – hangzott a lánykérés, és amire Márta boldogan igennel felelt.
Jól kiegészítették egymást
Rendkívül szoros kapcsolat fűzte őket egymáshoz, és idővel úgy döntöttek, a színpadon is összeállnak. Duójuk óriási sikernek örvendett, egymás után rukkoltak elő a fülbemászó slágerekkel – úgymint a Köszönet a boldog évekért, Ketten az úton –, ők voltak a kor sztárpárja. A színpadon nyoma sem volt annak, valójában mennyire különböznek egymástól. A férj hallgatag volt, magába forduló, nem igazán barátkozott senkivel, míg a feleség levegő nélkül, barokk körmondatokban fogalmazva csicsergett. János, ha épp nem a munkával foglalkozott, szeretett otthon ücsörögni és a foteljében elmélkedni. Márta a férjével ellentétben örökmozgó volt, imádott barkácsolni, kertészkedni, három fűnyírót is tartott, karácsonyra pedig előszeretettel kért szerszámokat ajándékba. Civilben szeretett egyszerű farmert húzni, és élvezte, hogy nem ismerik fel az utcán, míg férje, akárcsak a színpadon, mindig elegáns volt.
Tűz és víz voltak, mégis jól kiegészítették egymást, de azt sosem titkolták, hogy az ő házasságuk sem olyan, amiben ne lenne olykor egy-egy hangos szó. Állítólag János pillanatok alatt fel tudta paprikázni a feleségét, ám a „haragszomrád” csupán addig tartott, amíg fel nem mentek a színpadra. Ott mindig helyreállt a béke, hiszen ott voltak a legboldogabbak. A fellépések hangulatával csak egyvalami ért fel: ha közös szenvedélyüknek, a horgászásnak hódolhattak.
Kétszer is terhes volt
Hiába éltek boldog, tartós házasságban, legnagyobb bánatukra saját gyerekük nem született. Mikor Márta először teherbe esett, épp építkeztek, tele voltak adóssággal. Ráadásul akkor indulhattak turnézni a Szovjetunióba, így egy családi megbeszélés során úgy ítélték meg, nem most van az ideje a családalapításnak. Az énekesnő második terhességét egészségügyi okok miatt kellett megszakítani. Később már nem sikerült a gyermekáldás, amire Márta mindig csak annyit mondott: ’Amikor Isten bárányt adott, nem volt legelő. Amikor legelőt adott, nem volt bárány.’
1979-ben aztán egy vidéki koncert során megismerkedtek az akkor 12 éves szabadbattyáni Tücsök Máriával, aki aztán egyre többször megfordult a házaspár Orsó utcai házában. A kislány szülei súlyos alkoholproblémákkal küzdöttek, így senkit nem ért váratlanul, hogy amikor betöltötte a 18. életévét, a Záray–Vámosi házaspárhoz költözött. Fogadott lányuk lett, segített nekik a mindennapokban, a koncertek szervezésében.
Nem tudta feldolgozni az elvesztését
Aztán egyik pillanatról a másikra János beteg lett. Az orvosok áttétes daganatot diagnosztizáltak nála, és mindössze három hónapot jósoltak neki. Derült égből villámcsapásként érte Mártát, hogy férjét rövid időn belül elveszíti. Életük legnehezebb időszakát élték meg akkor. Mikor az énekes kórházba került, neje naponta kétszer is meglátogatta. Fogadott lánya később elárulta, az énekesnő sosem fogta fel igazán imádott férje betegségét, de rendületlenül ült a betegágya mellett és tartotta a lelket hitvesében. Némi vigaszt nyújtott számára a tudat, hogy férjének nem voltak nagy fájdalmai, ugyanakkor a halálát megelőzően már nem volt magánál. Márta sosem dolgozta fel igazán, hogy párja nincs többé. Barátai és szerettei igyekeztek felvidítani, és mivel a művésznő mindig is társasági ember volt, úgy intézték, sose maradjon magára a gyászában.
Kiemelt kép: Fortepan/Hunyady József
