Hazai sztár

Ambrus Attila: „Ha megfutamodom, körberöhögnek, ha visszaütök, lecsuknak”

Tíz évvel a szabadulása után sem lélegezhet fel az egykori Viszkis rabló. Nagy önuralomra van szüksége ahhoz, hogy elkerülje a börtönt.

Míg korábban egy sanda tekintet elég volt ahhoz, hogy ­Attila dühbe guruljon, addig ma már kénytelen birkatürelemmel viselni, ha provokálják. Attila szerint az, aki a börtönből jön, fokozottan ki van téve az előítéleteknek, és egy olyan bélyeget kap, amit aligha tud magáról levakarni. „Hiába ülte le az illető a büntetését, egy bűnöző mindig bűnöző marad az emberek szemében. Például melyik cégvezető vesz fel egy többszörös bankrablót, aki 13 évet ült a hűvösön? Nyilvánvalóan senki, hiába lenne lelkes munkaerő. Az embernek esélye sincs visszailleszkedni a társadalomba, legfeljebb két dolgot tehet: újból gazembernek áll, vagy meghúzza magát és kerül mindennemű konfliktust. Én az utóbbit választottam – vallja be Attila, aki igyekszik törvénytisztelő polgárként élni. – 37 ezer forinttal jöttem ki a sittről, és a pártfogóm annyiban tudott segíteni, hogy megmutatta, merre van a hajléktalanszálló. Nyilván számomra ez nem volt opció, úgyhogy kénytelen voltam egymagam kikaparni a gesztenyét, és természetesen a barátaim támogatásáról sem feledkezem meg, akik nélkül nem tudtam volna talpra állni.”

Sokfelé árulja a portékáit (Fotó: Olajos Piroska/fotocentral.hu)

„Kerülöm a tömeget”

Bár szabad, a három csapás jogintézmény értelmében mégis bármikor rács mögé kerülhet. „Az én esetemben visszaeső bűnözőként már nincs a bírónak mérlegelési jogköre, azonnal sittre vágnak, és életfogytiglant kapok, ha bajt hozok a fejemre. Elég egy jól célzott ütés, egy nyolc napon túl gyógyuló sérülés, és máris börtönbe kerülök, ahonnan garantáltan nem jövök ki – taglalja, és elmagyarázza, mit tesz, hogy szabad maradjon. – Kerülöm a tömeges rendezvényeket, szórakozóhelyeket, kocsmákat és minden olyan megmozdulást, ahol támadási célpont lehetek. Inkább megiszom otthon a piámat, a balhét viszont messziről elkerülöm, mert abból nem tudok jól kijönni. Ha megfutamodom, körberöhögnek, ha visszaütök, lecsuknak, úgyhogy inkább esélyt sem adok arra, hogy provokáljanak. Mindenkinek jobb a békesség, legalábbis a családomnak és nekem biztosan.”

Attila már nem csak önmagáért felel: kislánya, Anna három-, kisfia, Magor egyéves (Fotó: Archív)

„Patkány voltam”

Egészen békés embernek tűnik, de maga is elismeri, azelőtt egyáltalán nem volt birkatürelmű. „Úgy is mondhatjuk, hogy patkány csávó voltam. Nem kellett, hogy belém kössenek, kiszálltam én anélkül is az autóból. Ma viszont kénytelen vagyok benyelni olyan dolgokat is, amikért régen ölni tudtam volna, mert tudomásul vettem, hogy Damoklész kardja a fejem felett lebeg. Nem tehetem meg, hogy izmozzak, ráadásul elég végletes ember vagyok, addig megyek, amíg a falról vissza nem pattanok, nincsen nálam köztes út.” Persze esze ágában sincs visszamenni a börtönbe, de tudja, sokan szurkolnak, hogy rács mögött lássák. „Nem fogom nekik megadni ezt az örömöt, ráadásul a vicc az egészben, hogy általában pont olyanok ekéznek, akik lopnak, csalnak, hazudnak. De nem érdekel! Nem félek én senkitől, legfeljebb saját magamtól, mert már igenis van vesztenivalóm. A feleségemet és a két gyermekemet nem hagyhatom cserben, felesküdtem, hogy felelősséget vállalok értük, ehhez pedig tartani is fogom magamat.”

Kiemelt kép: Bognár Bogi

A STORY MAGAZIN FRISS SZÁMÁT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL!

Kövess minket az Instagramon is!