Nem költözött messze volt barátjától, Tomitól, mint meséli, ez tudatos döntés volt. Nem tudtak és nem is akartak egyik napról a másikra elválni. Ráadásul a két kutyusuk is összeköti őket. Az életük azonban külön utakon folytatódott. Így Vikinek meg kellett tanulnia egyedül boldogulni.
„Túl hamar léptem tovább”
Az elmúlt hónapokban sok mindenre rájött. „A szakítás után elkezdtem habzsolni az életet. Szinte sosem voltam otthon, bárhova hívtak a barátaim, mentem. Programról programra jártam, buliztam, ismerkedtem. Három hónap után viszont azon kaptam magam, nem akaródzik kimozdulni, nincs kedvem az idegen emberekhez, még az edzőterembe sem vágyom, mert nem akarok senkivel sem találkozni – kezdi az énekesnő. – Aztán megvilágosodtam: túl hamar léptem tovább, nem volt időm elgyászolni a kapcsolatomat. Pedig ezeket a nehéz, sokszor kimondottan fájó érzéseket nem lehet megúszni… Így történt, hogy bezártam az ajtót, és megengedtem magamnak, hogy egy kicsit keseregjek. És ahogy teltek a hetek, kialakult egy új napirend, amiben sokkal több idő jut magamra. Csak most látom, mekkora szükségem volt erre! És ma már elmondhatom, jólesik a magány.”
„Otthon vagyok”
Mint mondja, épp valamelyik nap fogalmazódott meg benne, hogy végre otthon van a lakásában. És nemcsak azért, mert a saját ízlése szerint alakította ki, és senkivel sem kellett kompromisszumot kötnie, hanem mert úgy érzi, mindennap a saját otthonába megy haza. „Tényleg jó egyedül. Egyfajta boldogsággal tölt el, hogy minden pontosan ott és úgy van, ahogy én hagytam, hogy rend és tisztaság vár. Ha beteszek egy poharat a mosogatóba, akkor nem lesz mellette száz másik piszkos edény mire kettőt pislogok. Még sosem éltem egyedül – na és ez meg is látszik a lakásomon, finoman szólva is csajos lett! De én ezt imádom. Kislányként álmodni sem mertem arról, hogy egyszer egy ilyen – ahogy én hívom – púderországban fogok élni. A gyerekkori énem biztosan adna egy pacsit, ha látná! – mosolyog. – Szó se róla, bízom abban, hogy előbb vagy utóbb megtalálom a társam, akivel megoszthatom az életem, az otthonom, de ha már így alakult, hogy ketten maradtunk a kiskutyámmal, akkor azt szeretném megélni.”
„Nem állok készen a pasizásra”
Nem sürgeti, hogy társra leljen, szeretne kellő időt hagyni magának. „Az az igazság, hogy nemrég még a Tinderről is töröltem magam, miután mindenkiben a hibát kerestem. És aki keres, az talál… – mosolyodik el. – De ez nem szólt másról, mint hogy nem állok készen a pasizásra. Randizás helyett önfejlesztő könyveket olvasok, dalokat írok, hatalmasakat kirándulok, vagy csak bebújok a takaró alá, és élvezem a csendet. Nem lettem Buddha, és az egyedül élés sem felhőtlen, nem is szeretném ezt sugallni, mégis békében vagyok a jelenlegi életemmel.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
