Elkeseredett, és ezt nem is titkolja. Nem csoda, hiszen – mint mondja – sokakhoz hasonlóan ő sem tudja kiszámítani, mit hoz a jövő. „Abban sem lehetünk biztosak, megérjük-e a holnapot. Ezért meg kell tanulnunk a jelenben létezni, a pillanatokat élvezni. Amíg nem veszélyeztetett bennünket a háború, a koronavírus-járvány, és egy globális energiaválság szélére nem kerültünk, addig sem láttuk feltétlenül, merre van az előre. De azért korábban nagyjából tudtunk tervezni. Úgy látom, ez a sok-sok változás ’trógerré’ tette az embereket. A legtöbb kedves, aranyos, megnyerő, bájos, de előbb-utóbb kibújik a szög a zsákból. Ez saját tapasztalat is, és a környezetemben is ezt látom” – magyarázza Anikó, aki egyre kevésbé hiszi, hogy valaha még lehet szerelmes.
Úgy véli, kizárólag az érdekek mozgatják a világot. „Manapság már a férfiak is megnézik, mennyire tehetős egy nő. Ami nem feltétlenül baj, de a nemek közötti tisztelet egyszerűen elveszett. Érzelmi ’trógerség’ van. Amikor egy friss kapcsolatban valaki azonnal azt kiabálja, hogy így szeretlek, úgy szeretlek, ott van a legnagyobb baj. Ezek csak hirtelen fellángolások, és a tüzet életben tartani baromi nagy meló! Hiszek a szerelemben, de ma már inkább mégis a csodában. Manapság könnyen dobálóznak a szavakkal a férfiak, képesek színészkedni, hogy halálosan szerelmesek, és simán átverik azokat, akik szeretetre éhesek. Ha az érdekük úgy kívánja, szó nélkül továbbállnak ezek az energiavámpírok – folytatja Anikó, aki maga sem tudja, lesz-e még olyan férfi az életében, aki őszintén mondja, hogy szereti. – Mostanában sokat gondolkodom azon, hogy milyen gyorsan múlik az idő. Hova lett az a 20 év, ami a villa óta eltelt? Vajon leszek-e még boldog?”
Nincs több megalkuvás!
Anikó mindehhez hozzáteszi, nem görcsösen vagy erőszakosan szeretne partnert találni. „Ha valami működik, az az első másodperctől kezdve megy, kompromisszumok nélkül. Csak azért nem kell senki, hogy legyen mellettem valaki. Ebből elegem van! Akkor inkább végigküzdöm magam az életen egyedül. Így is a terhek tapasztalatom szerint jórészt az én vállamon vannak. Úgy állok helyt nőként, hogy nem árulom a testemet. Igaz, azt sem ítélem el! Ha arról lenne szó, hogy nem tudok enni adni a kutyáimnak, és fenntartani az otthonom, inkább belemennék ebbe, mint egy hazug, szemét, számító kapcsolatba. Az is fontos, hogy ha mégis igaz szerelemmel indul egy kapcsolat, a férfi ne lustuljon el később sem! Nekem nem a külsőségek a fontosak, hanem az, hogy legyen igaz a szava. Manapság csak érzelmi zsarolók vannak” – folytatja felháborodottan.
„Azt hiszik, nagyok az igényeim”
Bármennyire is elkeseredett, szeretné egyszer átélni a házasságkötés csodáját egy őszinte, szeretetteljes kapcsolatban. „Anyukám mindig azt mondja, az lesz az igazi párom, akivel, ha nincs egy fillérünk se, és nézzük a csillagos eget, akkor is teljességet érzünk. Nem a környezettől, nem a külsőségektől várjuk a boldogságot, hanem egymástól. Sokan azt hiszik, magas a mérce nálam. Valóban magas: emberileg. Ezt képtelenek megugrani annyian! Továbbra sem a külsőségek a legfontosabbak…” – mondja.
A pánikbetegség a múlté
„Hosszú évekig küzdöttem pánikbetegséggel. Ma már el tudom lassan hagyni az összes gyógyszert, jobban vagyok. Mondjuk, tény, hogy nem a legjobbkor rakom le a pirulákat, ez a leginkább embert próbálóbb időszak. Meglátjuk” – mondja Anikó.
Kiemelt kép: Nagy Zoltan/fotocentral.hu
