Gyebnár Csekka és Mérai Kata: „Szeretlek, de egy időre elég volt belőled”

Viccesek, szívósak, kitartóak, akik hol összezörrentek, hol hasukat fogva nevettek azon, hogy egymást húzva-vonva próbálják túlélni a forgatási napokat. Míg Kata nyugodt és határozott, Csekka lelkes és elszánt – véleményük szerint épp ettől alkottak jó csapatot a műsorban. „Már egy ideje barátként tekintünk egymásra, de igazából a játék alatt lettünk azok – kezdi Kata. – Pedig van közös múltunk. Húsz éve találkoztunk először, majd jött a sorozat, és miután az véget ért, akkor sem engedtük el egymás kezét. Különféle paródiákat gyártottunk a TikTok-ra, napi kapcsolatban voltunk, és ennyiben meg is állt a dolog. A kint töltött időszak azonban összekovácsolt minket, és olyan feltétel nélküli bizalom alakult ki közöttünk, akár a házastársak között – nevet fel. – Nem hagytam Csekkának, hogy cserbenhagyjon. Voltak pillanatok, amikor csak annyit kellett neki mondanom, hogy nézzen a szemembe, és válaszoljon arra a kérdésre: ’Megbeszéltük, hogy keményen toljuk?’, mire rávágta, hogy igen. És toltuk is!”

„A kapcsolatunk dinamikájából sejteni lehetett, hogy Kata lesz az, aki húzza a csapatunkat, én meg tolom hátulról – veszi át a szót Csekka. – Ugyanakkor jól kiegészítettük egymást. És amikor én roppantul féltem, akkor is biztosítottam afelől, hogy számíthat rám, nem adom fel.”

„Ment, mint a tébolyult”

Összhang ide vagy oda, konfliktusaik így is adódtak. „Megtanultuk egymás nyelvét, Csekkából gond nélkül levizsgáznék, és ő is belőlem – folytatja jókedvűen Kata. – Ettől még a játék hevében előfordult, hogy vitáztunk, ami a műsort ismerve, talán nem is meglepő. Nem tudtuk, hol alszunk, hogy jutunk el a következő célig, időre kellett teljesíteni, és sorolhatnám. De mielőtt teljesen elbeszéltünk volna egymás mellett, vettünk egy nagy levegőt, és visszakérdeztünk, hogy akkor ezzel most mit is akarsz a tudtomra adni?”„Kata ment, mint a tébolyult – szúrja közbe Csekka. – Megállíthatatlanul küzdött kettőnkért. Azért néha szóltam, hogy lassítsunk… Erre csak annyit mondott, hogy ’Coach vagyok, nem Buddha.’”

„Légüres térbe kerültünk”

Hogy miként teljesítettek az olykor kőkemény játékban, az a következő hetekben kiderül, de mint mondják, a legnagyobb díjat, egymás barátságát elnyerték. „Hazaérve, a reptéren úgy váltunk el, hogy ’Szeretlek, de egy időre elég volt belőled. Nem baj, ha most egy darabig nem jelentkezel’ – idézi fel Kata. – Na ezt egészen másnapig bírtuk tartani. Csekka először annyit írt, hogy a nappali közepén áll felöltözve, és várja, hogy mikor indulunk a következő feladatra. Mondtam, hogy nem normális, én éppen a kanapén ülve kávézom, tegyen ő is így. De tény és való, hogy jó pár napra légüres térbe kerültünk. És hát meg is változtunk, megerősödve, ráadásul lefogyva jöttünk haza. Ránéztem Csekkára, és az jutott eszembe, hogy elvittem egy galambot, és visszahoztam egy gilisztát” – tréfálkozik, majd barátnője kontráz rá. „Én meg elvittem egy kapitányt, és egy lágy, érző szívű kis nőt hoztam vissza, aki persze legbelül továbbra is egy kapitány…”

Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu