Tizennyolc éve áll a színpadon, ám ma már nem csak énekesnő, műsorvezető is. Ugyanazzal a bájos babaarccal mosolyog, mint tizenévesen, pedig az élet őt is jócskán próbára teszi. Nagyszülei nevelték fel, volt már füstbe ment esküvője, és az édesanyja, aki kis korában nem volt mellette, komoly betegséggel küzdött meg.
„Sokszor voltam elégedetlen”
Közel egy éve szakított, de egyáltalán nem bánkódik, sőt úgy érzi, szüksége volt az egyedüllétre, hogy jobban megismerje magát. „Bevallom, amikor egy éve elköltöztem a volt páromtól, a csalódás mellett féltem, mi lesz most velem. Az első fél év iszonyú nehéz volt, de már értem, miért mondják, hogy egyedül is jól kell érezni magunkat, csak akkor leszünk rendben – kezdi az énekesnő, aki úgy érzi, végre magára talált. Mindebben egy szakember is a segítségére volt. – Későn, 30 évesen éreztem meg először, hogy nő vagyok, és akkor is sokszor voltam elégedetlen magammal. Zavart például, hogy nem vagyok egy magas alkat, gátlásos voltam. De a pszichológus segített, hogy megszeressem magam, és merjek végre nő lenni.”
„Nem könnyű velem”
Mostanra viszont kifejezetten szeret tükörbe nézni. Azt a sikeres, 33 éves nőt látja, aki az énekesi karriere mellett a Petőfi TV-n zenés, a Duna TV-n nagyszabású show-műsort vezet. Ez az erő, magabiztosság azonban a férfiak számára riasztó lehet. „Nem könnyű velem egy férfinak, mert olyan az életem, amit kevesen tudnak tolerálni. A tévézés mellett nyáron rengeteg fellépés, koncert van, és a hétvége többnyire munkával telik, vagy épp klipforgatással. Biztos, hogy egy mentálisan erős ember való mellém, aki rendben van magával, akit nem bizonytalanítok el, és aki mellett nő maradhatok – szögezi le, és hozzáteszi, azért akadnak még bátor férfiak. – Ismerkedem, randizom. Rengeteg lehetőség van, ha az ember jól érzi magát és jók az energiái. Akár egy kutyasétáltatás közben is bele lehet botlani valakibe. A munkám során is rengeteg emberrel találkozom, úgyhogy meglátjuk, kit hoz a jövő. Hiszek a szerelemben, és szemernyi kétségem sincs, hogy lesz családom, úgyhogy nyugodt vagyok.”
Foglalkoznak az édesanyjukkal
Ahogy a szerelemhez, úgy minden máshoz is pozitívan áll. Lassan egy éve sikerült elfogadnia azt is, hogy ő nem lehetett azon szerencsések között, akiket a szüleik együtt neveltek fel. „A nővéremmel úgy nőttünk fel, hogy édesanyánk nem volt mellettünk, de ezzel mára megbékéltünk” – meséli.
Lola életében ötéves korától a nagymamája vette át az édesanyja szerepét, aki a sokat dolgozó édesapja mellett a gondját viselte, kikérdezte a leckét, vagy, aki a zeneiskolába hordta. „Ha a múlton nem is, a jövőn mindig lehet változtatni. Mára normalizálódott a helyzet közöttünk, a nővérem és én is sokat foglalkozunk az édesanyánkkal.” A rákbetegsége idején is mellette álltak. „Sok év eltelt azóta, és szerencsére már jól van.”
Kiemelt kép: Fülöp Dániel
