A hatalmas birtokon álló ingatlan több mint százéves. „Az 1800-as évek végén épült ez a kastély, és az Esterházy-birtok része volt. A ház mögötti tavon mindig halászat folyt. Ráadásul ez volt a pannonhalmi apátság területének utolsó épülete, és a környéken szőlőt termesztettek és misebort készítettek. A tavakból kiszedett iszapot a földekre hordták, így táplálták a tőkéket – kezdi Lajcsi, aki az évek során különleges, régi tárgyakkal rendezte be otthonát. – Ha valami tetszett, megvettem, és aztán megkerestem a helyét. Így alakult ki a mai berendezés. Sok bútort, régi tárgyat gyűjtök, mert szeretem megmenteni az értékeket. Habár a gyerekeim gyakorlatilag a ház nappalijában nőttek fel, mégsem tettek kárt semmiben, vigyáztak ezekre az értékekre.”
Lajcsi volt felesége már elköltözött az egykori közös otthonból, de hamarosan az egész család elhagyja azt. „A téglák halmazához nem ragaszkodom, az épülettől szeretnék megválni, de a tárgyakhoz igen. Sok jó élményem kapcsolódik ehhez a házhoz, a gyerekeimet ide hoztuk haza a kórházból. Emlékszem például, amikor a lányomat, aki december 7-én született, betettük a fa alá… De sok rossz emlékem is van, ezektől viszont szeretnék megszabadulni. Ez a kastély 14 lakosztályból áll, ehhez kevesen vagyunk, hiszen jelenleg a három gyermekemmel élek itt. Ha a jövőre gondolok, akkor ez az épület nem három generációnak való, hiszen egy nagy, központi nappali van, és utána kis szobák, ez nem alkalmas arra, hogy több család elkülönülten együtt éljen” – magyarázza Lajcsi.
„Nem félek a magánytól. Természetes dolognak tartom, hogy előbb-utóbb kirepülnek a fiókák, ezt elfogadom. Olyan a kapcsolatunk, hogy naponta többször beszélünk telefonon akkor is, ha éppen nincsenek mellettem. Biztos vagyok benne, hogy ez meg fog maradni. Azt tervezem, hogy a birtokból egy részt megtartunk, és ott építünk fel a gyerekeknek és nekem egy-egy házat. Így nem leszünk távol egymástól, de mindenki elkülönülten élhet majd a saját családjával.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska
