Nem úgy éli meg a sztárságot, mintha ő különleges ember lenne. „Én csak Laci vagyok, a rajongók pedig olyanok, mintha az ismerőseim lennének. Igaz, sokszor ez egyoldalú, hiszen valójában csak ők ismernek engem, de én közvetlenül állok hozzájuk. Emlékszem, amikor annak idején véget ért a Megasztár, és jöttek az emberek autogramot kérni, azt mondtam nekik: ’Most még ne kérjetek, pár hónap alatt én még nem lettem sztár. Még sokat kell dolgoznom, majd pár év múlva.’ Ők meg mondogatták: ’Művész úr, művész úr, most írd alá!’ Én meg nem tudtam, hogy mit kezdjek ezzel a helyzettel – mondja Laci. – A barátaim a mai napig mondogatják, hogy velem nem lehet beülni például egy gyorsétterembe, mert rögtön körbevesznek a rajongók. De ez nem zavar. Azt mondom: addig jó, amíg felismernek. Most az álmaimban élek. Van az ismertségnek negatív oldala is, de azt elfogadom. A jónak örülök, a rosszat próbálom kizárni, amennyire tudom. Egyetlen vörös vonal van, amit senkinek sem engedek átlépni: az pedig a családom. Őket mindenáron védelmezem. Ha a feleségemmel és a gyerekekkel ülünk be egy étterembe, akkor udvariasan megmondom az autogramkérőknek is, hogy most várjanak, mert a családommal vagyok. Ha a vacsora után még ott vannak, akkor odamegyek hozzájuk egy aláírásra és közös fotóra, de amíg a családommal eszünk az asztal körül, addig rájuk koncentrálok.”
„Én vagyok a kősziklájuk”
Ha az énekes rossz passzban van, otthon akkor sem mutat ebből semmit. Nem az a típus, aki ilyenkor a felesége vállán sírja ki magát.
„Ha valami rossz történik velem, kritizálnak, bántanak, vagy bármi hasonló, ezeket a problémákat soha nem viszem haza. Ez csak rám tartozik. Egyedül vívom meg ezeket a csatákat. Nikinek azt kell éreznie, hogy erős támasza vagyok. A feleségemnek és a gyerekeimnek biztonságot kell adnom. Én vagyok az ő kősziklájuk, nem láthatnak gyengének – magyarázza Laci. – A gyerekeim abban nőttek fel, hogy ismert ember az édesapjuk. Mirike még csak nyolc hónapos volt, amikor ismert lettem. Kicsiként többet látott a tévé képernyőjén, mint otthon. A fiúk, Lacika és Noel pedig már beleszülettek ebbe. Jól kezelik, hogy ismert ember az apukájuk. Nem kérkednek vele, de persze nem elkerülhető, hogy tudják, ki az apjuk. A saját közegükben ők csak legyenek olyan gyerekek, mint az összes többi.”
Kiemelt kép: Smagpictures
