A szerelem mulandó?
„Ahhoz, hogy valakit önzetlenül szeressünk, önmagunkat és az egónkat kell háttérbe szorítanunk. Bár azt nem tudom, mi lesz 20, 30 vagy 40 év múlva, úgy hiszem, a szerelem igenis múlandó, a lángolás egy idő után tiszteletté, elfogadássá, megbecsüléssé szelídül. Semmi sem tart örökké, a lángoló szerelem sem, abban viszont biztos vagyok, ha egyszer elmúlik, átalakul a feleségem iránt érzett szerelmem, soha nem fogom elfelejteni, hogy miképp indult a mi történetünk.
A hűtlenség megbocsátható?
„Benne van a pakliban, hogy egy idő után megbotlunk, valami butaságot csinálunk. Hogy Bonaparte Napóleont idézzem ’minden nő szajha, kivéve az anyámat, de ne felejtsük el, hogy ő is nő’ – már bocsánat, de ez az igazság. Hogy finoman fogalmazzak, korábban nem volt jó tapasztalatom a nőkkel, a feleségem persze teljesen más kávéház, nem véletlenül vagyunk együtt, de lássuk be, az azért még nem olyan nagy teljesítmény, hogy kilenc éve hűségesek vagyunk egymáshoz. Majd ha ugyanezt elmondhatjuk harminc vagy negyven év után is, az már valami. Egyébként szerintem nem az a baj, ha valaki egy éjszakára elcsábul, hanem ha érzelmeket visz a kalandba. De erről amúgy már beszélgettünk Rékával, hisz eleve húsz évvel idősebb vagyok nála, és egyszer biztosan eljön az az idő, amikor testileg már nem tudom őt boldoggá tenni. Szerintem itt kezdődik az önzetlen, feltétel nélküli szeretet, amikor a saját egónkat háttérbe szorítva hagyjuk a másikat élni, boldognak lenni.”
Fontos az intimitás?
„Anélkül nem működik egy kapcsolat, de egy idő után természetesen ez is átalakul, ha úgy tetszik, a gyerekek érkezésével háttérbe szorul. Amióta Anna és Magor megszületett, sokkal kevesebb időnk jut egymásra Rékával, ez nyilvánvaló, ettől függetlenül viszont mindennap megcsókolom és megsimogatom a feleségemet, mert szeretem, és jó hozzáérni. Most többnyire ezzel kell beérnünk, hisz teljesen megváltozott a prioritás, de nem panaszkodom, csak tudni kell kezelni a helyzetet.”
Kiemelt kép: Smagpictures
