Derült égből villámcsapásként érkezett a hír szeptember végén, hogy Veréb Tamás és felesége, Klajkó Szandra másfél évvel az esküvőjük után külön utakon folytatják. Akkor egyikük sem szeretett volna részleteket megosztani döntésük hátteréről, most azonban Szandra elérkezettnek látta az időt, hogy elmondja, mi vezetett idáig, és hogyan is élnek most ők ketten.
Önmagukat keresik
Bár válásról szóltak a hírek, Szandi azt meséli, erről szó sincs. „Papíron nem váltunk még el, nem is megy ez egyik napról a másikra, nem volt időnk elindítani a hivatalos procedúrát az elfoglaltságaink miatt. Ugyanúgy beszélünk és találkozunk egymással, csupán annyi történt, hogy most mindketten magunkra összpontosítunk. Nem zárkóztunk el egymástól, nem zártuk be a kapukat, így a jövő még bárhogy alakulhat. Mindketten azt éreztük, hogy az életünkből sok minden kimaradt. Én például sosem éltem egyedül, ahogy Tomi sem. Furán hangozhat, mégis szerintem fontos, hogy megélje ezt az ember. Most olyan dolgokkal foglalkozunk mindketten, amiket korábban nem tettünk meg. Másoknál ez pont fordítva történik, de gondoljunk bele, vannak kapcsolatok, házasságok, ahol harminc év után döbben rá az egyik fél, hogy valami kimaradt az életéből, ami azért már veszélyesebb, mint amiben mi most vagyunk.”
Amikor mindezt megfogalmazták magukban, leültek, és megbeszélték. Szandi nem tagadja, nem volt könnyű ilyen mélyre ásnia magában, és kimondani, amit a szíve mélyén érez. „Szeretjük és támogatjuk egymást, ez nem változott, csupán külön utakon keressük önmagunkat.” Azt is mondja, a pandémia okozta bezártság is nehezítette a kapcsolatukat. „Két művészembernek összezárva lenni nem könnyű. Nem veszekedtünk, de egyikünknek sem volt meg a maga tere az alkotásra. Holott mindketten a színpadon, a táncteremben éljük meg és adjuk ki az energiáinkat, amire egyszerűen nem volt lehetőség.”
Nem is volt fontos az esküvő
Utólag azt is bevallották egymásnak, egyikük sem ragaszkodott az esküvőhöz. „Emlékszem, amikor hazamentünk a lagzi után, már akkor arról beszélgettünk, hogy azért volt nagyon jó, mert ott voltak a barátaink. Igazából lehetett volna az egész egy nagy buli, anélkül hogy hivatalosan is összekötöttük volna az életünket. Valószínűleg azért mentünk mégis bele, mert minden embernek, nekünk is volt egy párkapcsolati sémánk. Hoztuk magunkkal az elvárásokat, a mintákat. Miközben egyikünk sem tartotta fontosnak az egészet.”
A házaspár korábban közös albérletben éltek, ahonnan mindketten elköltöztek. Tamás a pesti oldalon, Szandi a budain alakította ki új otthonát. „Nem volt könnyű otthagyni a közös otthonunkat, de végső soron az elengedés is egyfajta tanulás. Érdekes, bár két külön lakásban élünk, hasonlóan rendezkedtünk be. Mintha két úton, de egységben haladnánk tovább. Nem hagytuk magára a másikat. Angyalka, a közös nyuszink sem mindig nálam van. Mindketten jó kapcsolatot ápolunk egymás családjával. Közös fellépésünk is van, és ha egyikünk elkészül egy dallal, azt elsőnek egymásnak mutatjuk meg, ez nem kérdés. Közös projekteink is vannak, például fiatal tehetségeknek szeretnénk segíteni.”
Dalban mondja el
Szandra tavaly óta tizennégy dalt írt, amikben a benne kavargó érzéseket dolgozza fel: megbocsátást, elengedést, és hogyan értékeli azt, amije van. Úgynevezett léleklazító esteket is szervez, ahol a jelenlévők ezeket a dalokat hallgathatják meg. „Úgy érzem, van egy küldetésem az emberek felé, és szerencsére nagyon jó irányban haladnak ezek a dolgok. Örülök, hogy végre a saját magam karrierjére fókuszálhatok – meséli büszkén. Másik szívügye, hogy a hozzá érkező embereknek az általuk választott dalokon keresztül segít kifejezésre juttatni a bennük lévő érzéseket. – Hoznak egy számukra jelentéssel bíró zenét, amit közösen dolgozunk fel tánc formájában. Ez engem is nagyon feltölt. Tominak és nekem is a legnagyobb kincsünk a zene, hihetetlen energiákat képes megmozgatni. Arra is rájöttem, milyen sokat tudok segíteni a veszteségemből való teremtéssel. Nagyon vártam az idei évet, sok tervünk van. Szeretném megmutatni az embereknek, hogy merjenek lépni, bármilyen drasztikus is a változás. Egy biztos, ha az ember szereti a másikat, nagy gond már nem lehet.”
Kiemelt kép: Smagpictures
