Az anyaság és a nagymamaság egy nő életének két különleges ajándéka. Szandi mindkettő csodáját átélheti, ám az unokáját csak most, két és fél hónappal a születése után ölelhette magához először. A nagy találkozásért férjével, Bogdán Csabával egészen Los Angelesig utaztak, ott él a lányuk, Blanka a férjével, Ricardoval és a picivel.

Különös érzés fogta el az énekesnőt, amikor amerikai otthonukban végre megpillanthatta a lányát és a kis unokáját. Megcsókolta, magához ölelte őket, Blanka pedig hozzábújt. Ahogy egymásba kapaszkodva együtt nézték a kis Hazel ­Rose-t, mindkettőjük szeméből potyogtak a könnyek.

Távolból aggódott

Vajon mi jutott először eszébe a boldog, meghatott nagymamának? Az a csöppség, aki egykor őt tette a világ legboldogabb édesanyjává, most maga is édesanya lett. Hazel – akárcsak annak idején az édesanyja, Blanka – koraszülöttként, kis súllyal jött a világra, és hosszú időt töltött a kórházban. Szandi ezúttal az unokájáért aggódhatott a távolból. A szíve és a gondolatai mindvégig a lányánál és a kisbabánál jártak. Csakhogy az óceánnyi távolságot nem lehet egyetlen mozdulattal áthidalni.

Amikor végre megtörtént a találkozás, a hosszú hetek alatt felgyülemlett érzések egyszerre törtek felszínre. Nem a szomorúság miatt sírt, hanem attól a mindent elsöprő boldogságtól, amelyet néha egyszerűen lehetetlen könnyek nélkül elviselni.

Énekelnek a babának

Hazel csodás, nyugodt kisbaba. Fekszik, alszik, és eszik, amikor megéhezik. Azt persze rögtön jelzi, ha eljött az etetés ideje. Először csak pityereg, de ha az édesanyja nem elég gyors, hangosabban is hallatja a hangját. Közben kíváncsian figyel, forgatja a kis fejét, ide-oda jár a tekintete.

A szülei hangját már jól ismeri, és most már a nagyszüleire is mosolyog, ha meghallja őket. Amikor pedig egy kicsit nyűgösebb, Blanka vagy Szandi éneke hamar ­megnyugtatja. Talán nem is csoda: a daloknak különleges erejük van, és egy ilyen apró baba számára az ismerős hangok jelentik az egyik legnagyobb biztonságot.

Hazel persze egyelőre még nem érti, miért nézi őt a nagymamája olyan meghatottan, miért csillog a szeme, és miért öleli olyan gyengéden. Nem tudhatja, milyen hosszúnak tűnt a várakozás, és hány kilométert kellett megtenni azért, hogy végre személyesen is megismerhessék egymást. De egyszer majd talán megérti. Abban a Los Angeles-i ölelésben ­ugyanis benne volt két és fél hónap minden aggodalma és várakozása, a viszontlátás felszabadító öröme, a lánya iránt érzett szeretet, és egy új, különleges kapcsolat kezdete.

Fontos a megszólítás

Szandi korábban elárulta, hogy a családjukban szép hagyomány a nagyszülők megszólítása: a nagypapákat papának, a nagymamákat mamának hívják. Nagyon boldog lenne, ha Hazel őt és Csabát is így szólítaná majd. Hiszen vannak szavak, amelyek egy családban sokkal többet jelentenek egyszerű megszólításnál. Magukban hordozzák a gyerekkor emlékeit, a családi összetartozást és a generációkon átívelő szeretetet.

Szandi és Csaba alighanem még sokáig mesélni fogják, milyen kalandos úton jutottak el Los Angelesbe. Az utazás ugyanis korántsem úgy alakult, ahogyan eltervezték.

Az indulás előtti este még Szandi Rock Band koncertjén álltak színpadon Kőbányán, nem messze attól a helytől, ahol Deák­ Bill Gyula lakott. Egy dal erejéig meg is emlékeztek róla. Éjjel értek haza, pakoltak, majd hajnalban indultak a repülőtérre.

Útban a reptér felé tudták meg, hogy törölték a járatukat. Fogalmuk sem volt, hogyan jutnak el Los Angelesbe. A helyzet nem sok jóval kecsegtetett. Hajnalban a repülőtéren minden zárva volt, ők pedig ott álltak tanácstalanul. Végül egy segítőkész földi utaskísérőnek köszönhették, hogy nem hiúsult meg az utazásuk. Hatórás várakozás után végül egy másik légitársaság Helsinkibe tartó járatára szállhattak fel. Ott mindössze huszonöt percük maradt az átszállásra. És ha mindez nem lett volna elég, Amerikában újabb kellemetlen meglepetés várt rájuk: a csomagjaik nem érkeztek meg.

Ami a legjobban fájt a nagyszülőknek, az nem is a saját holmijaik hiánya volt. A bőröndökben ugyanis rengeteg ajándék lapult, amelyeket kifejezetten az unokájuknak vittek. Mesekönyvek, játékok, rugdalózók és mindenféle apróság, amivel egy nagymama és egy nagypapa szerette volna elhalmozni a kis Hazelt. Hiszen annyi mindent elképzel az ember, amikor először készül találkozni az unokájával. A csomagok eltűnése, a negyvenórás ébrenlét és a hosszú utazás fáradalmai azonban eltörpültek amellett, amiért útnak indultak.

Ráadásul néhány nap múlva a bőröndök is előkerültek. Így végül az ajándékok is megérkeztek Hazelhez, de a legnagyobb ajándékot Szandi és Csaba már az első pillanatban megkapta: a személyes találkozás és az első ölelés semmihez sem fogható boldogságát.