Azt mondja, ma már mindenre van túlélési receptje. Ezért is vállalta örömmel, hogy fellép a Tavaszi szél – Gálakoncert az elfogadásért című rendezvényen. Ezzel is adni, segíteni szeretne azoknak, akik érzelmileg nehéz helyzetben vannak. Az árvaházakban felnőtt énekesnő most arról is mesél a Best magazin podcastjában, hogy mit tud a vér szerinti szüleiről.

Több fellépője lesz a koncertnek, tudja már, ön mit énekel majd?

Oláh Ibolya: Az Engedj be című dalt egészen biztosan. Hadd idézzek ebből egy sort, ami például rám is nagyon igaz: „Megjöttem, megégtem, kevéske lettem az elégben…” Sok mindent megéltem az életemben, hacsak az elmúlt 16 évet nézem, már az is elég lenne. Nagyon jó üzenete van ennek a koncertnek, ugyanis az emberek hadilábon állnak a cigányokkal, a melegekkel, a mássággal, az elfogadással, amiben a volt Fidesz-kormány nagyon is ludas. Megmérgezte a társadalmunkat, gyűlöletet szított, amit néha még ma is érzek. Tudom, kell egy kis idő, hogy megszűnjenek ezek a megkülönböztetések.

„Van még egy kis időm”

Lehetséges, hogy mire megjönnek a változások, Ibolyából Ibolya néni lesz?

O. I.: Negyvennyolc éves vagyok, papír szerint középkorú, de belül fiatalnak érzem magam, és szerencsére jó géneket örököltem, így van még egy kis időm, hogy türelmesen várjam a változást.

Meglep, amit mond, hisz születésétől nevelőszülőknél, nevelőotthonokban nőtt fel. Tudja, milyen tulajdonságokat, betegségeket, géneket örökölt?

O. I.: Valójában nem, ezt csak úgy mondtam. Bajban is vagyok, amikor az orvosi vizsgálaton megkérdezi tőlem a doktor néni vagy a doktor bácsi: „Művésznő, tud valamilyen örökölt betegségről?” Az égvilágon semmit nem tudok. Apámat nem ismertem, anyámmal mindössze egyszer találkoztam. Köszöntünk egymásnak, és ennyi. Ő számomra egy idegen ember, soha nem is gondolok rá. Annál most több gondom-bajom van, mint hogy rajta gondolkodjak.

Van valaki, akivel jó együtt lenni

Mi gondja, baja van most? 23 éve, amióta feltűnt a Megasztárban, szinte végig követhettük az életét, de az utóbbi időkben kevesebbet lehetett hallani önről.

O. I.: Most éppen nem túl rózsás az életem, de azt gondolom, egyrészt, ami nem öl meg, az megerősít, így én már nagyon erős lány vagyok. Másrészről azt is gondolom, mások nálam sokkal rosszabb helyzetben vannak, így nem panaszkodom.

Túl vagyok egy szakításon, szerencsére a nehezén is. Gyógyuló fázisban vagyok, jelen pillanatban örülök, hogy még le tudom hajtani valahol a fejemet. Újból van velem valaki, aki mellett megnyugszom, kiegyensúlyozottá válok, akivel jó együtt lenni.

Kevés az olyan ember, akit közel engedek magamhoz, de ha mégis, akkor azt nagyon-nagyon tudom szeretni, és ragaszkodom is hozzá. Szeretek szeretni, imádok szerelmes lenni, és szeretek szeretve is lenni. Sajnos a gyerekkori traumáim, a veszteségek, az, hogy 14 nevelőotthonban és 4 nevelőszülőnél nőttem föl, be vannak kódolva a kicsi kis fejembe, így nem mindig könnyűek a párkapcsolataim. Ahogy az életem sem volt könnyű.

Most nyert értelmet a dal

Drukkolok, hogy rendbe jöjjön a magánélete, annak viszont nagyon örültem, hogy május 9-én, amikor felállt az új kormány, az Országház előtt, a rendszerváltó ünnepségen hosszú idő után élőben újból elénekelte a Magyarország című dalt.

O. I.: Amikor évekkel ezelőtt először elhangzott, jöttek a megjegyzések, hogy cigány is, meg meleg is vagyok, egy ilyen nő ne énekelje ezt a dalt. Egy idő után a nemzeti ünnepeinken már nem mertem a kokárdát sem a szívemre tűzni, mert azt éreztették velem, velünk, romákkal, hogy mi nem vagyunk magyarok. Nem álltam föl például a saját himnuszunkra sem, csak a cigány himnuszra...

Amikor felkértek, hogy énekeljem el ezt a dalt, megkérdeztem Geszti Pétertől, aki írta, hogy szerinte eljött-e most ennek az ideje. Azt mondta, igen. És tényleg. Más volt most az üzenete, most nyert értelmet. És ahogy a színpadon a több százezer ember előtt álltam, láttam, valóban most értették meg az emberek, hogy miről is szól ez a dal. Csak néhány idézet belőle: „Van egy ország, ahol álmomban jártam, Magyarország, ahol az arcodban láttam a magam arcát, az ölelésben bőség, az igaz ügyben hűség volt. Én ezt az arcot őrzöm, Magyarország. Hiszek az álmomban egy életen át… Milliók áldása szálljon rád!”