Illésné Áncsán Aranka, azaz „Anyácska”, Oláh Ibolya gyermekotthonbeli nevelőanyja a story.hu-nak mesélt arról, milyen a viszonya Ibolyával.

Nem túlzás azt állítani, történelemi pillanatnak lehettünk szem- és fültanúi az előző hétvégén, amikor a frissen kinevezett miniszterelnök, Magyar Péter Kossuth téri beszéde után, a Parlament lépcsőjén, Oláh Ibolya volt az első fellépő a népünnepélyen. Ráadásul épp a Magyarország című dalával, amit még 2005-ben, Geszti Péter írt neki, s amit évek óta nem adott elő, mondván a roma származása miatt ért támadások elvették a hitét az emberekben és az összetartásban is. Most azonban újra kisütött a nap a lelkében. Ráadásul az énekesnő produkcióját Molnár Ferenc Caramel előadása követte, fellépésük pedig igazán fontos, szimbolikus jelentést hordoz magában hazánk számára.

Oláh Ibolyának nem volt esélye fellépésre az elmúlt években

Ha nem is ekkora horderejű, de Oláh Ibolyát illetően ugyancsak meghatározó pillanat volt a több mint két évtizeddel ezelőtti első Megasztár is, ahol milliók emelték meg a kalapjukat a gyermekotthonban felnőtt cigánylány tehetsége előtt.

Ekkor ismerhettük meg Illésné Áncsán Aranka „Anyácskát” is, Ibolya gyermekotthonbéli nevelőanyját, aki már akkor is teljes mellszélességgel támogatta és kiállt az akkor még csak szárnyait bontogató énekesnőért. Mint megtudtuk, Ibolya és Anyácska kapcsolata azóta is töretlen. Igazi, szoros anya-lánya viszony fűzi őket egymáshoz, s pont ahogy régen, Anyácska mellkasa ma is dagad a büszkeségtől Ibolya miatt.

„Tökéletesen egyet értek a ‘történelmi pillanat’ megfogalmazással, én is így látom. És azzal, ahol és ahogyan elénekelte ezt a dalt, valami olyat tett le az asztalra, amilyen nagyot egy ember egy életben csak letehet. S erre nemcsak a környezete, ő maga is a legbüszkébb lehet” – kezdi a story.hu-nak Anyácska, aki hálás az Ibolyának megadatott új lehetőségért.

Az elmúlt években nagyon kevés esélye és lehetősége volt a fellépésre, és nem volt ezzel egyedül. Vele együtt még nagyon sok művész nem hallathatta a hangját. Nagyon sok művésznek nem látszódott a munkássága, hiába tehetséges. De reméljük, és bízunk benne, hogy jobb világ jön!

„Ő az ötödik gyermekem, és ez mindig így lesz”

Anyácska egyébként egy ideje már nem dolgozik a Tiszadobi Gyermekotthonban, ahol Ibolya is felnőtt. Gyermekvédelmi útja az SOS Gyermekfalvak gyerekjogi képviselőjeként haladt tovább, majd a Tűzcsiholó Egyesület vezetője lett, aminek az egyik alapítója nem más mint Oláh Ibolya. Csapatuk pedig együttes erővel azon fáradozik, hogy azon családok gyermekei, ahol a szülők valaha állami gondozásban éltek, már ne kerüljenek gyermekotthonba. Anyácska és Ibolya tehát az elmúlt több mint két évtized alatt sem szakadtak el egymástól, és közös missziójuk van.

Ő az ötödik gyermekem, és ez mindig így lesz. Ez a szövetség örök közöttünk, és nem történhet olyan, ami ezt megváltoztathatná. Ugyanúgy, ahogy a saját gyermekeim, Ibolya sem tudna olyat elkövetni, ami miatt elfordulnék tőle

– mondja Anyácska, aki mindig örömmel fogadja, ha lánya meglátogatja, de ő is gyakran megy Ibolyához.

„Az efoglaltságainktól függ, milyen gyakran találkozunk. Van, amikor hosszabb időt tölt el nálunk, idehaza, valamikor kevesebbet. De én is szoktam hozzá menni, mert gyakran járok Pesten.”

Sok bánata ellenére, ma is sokat bohóckodik az énekesnő

Anyácskától azt is megtudtuk, hogy az énekesnő nagyon sokat változott az idők során.

„A nehézségek nem szűntek meg Ibolya felnőtté válása után sem, sok problémával kell szembenéznie. Aki egy nehéz puttonyt hoz magával, nehezen vagy talán sosem szabadul meg ettől.

Cipeli a sorsát egy életen át. De sokat változtatott rajta az olyan kiváló emberek közelsége, mint Presser Gábor vagy Geszti Péter. Az ő társaságuk, a velük folytatott nagy beszélgetések sokat formáltak rajta, és ha az alap gondolkodása, világhoz való hozzáállása nem is változott, sok mindent tanult.

Engem is meglep, mennyire képben van mindennel. Követi a napi politikát, képben van a bel- és külpolitikával, tájékozott a világpolitikát illetően is, és nagyon okosan gondolkodik. Igazi felvilágosult és nagyon határozott személyiség. De ami mindig is az egyik legkedvesebb tulajdonsága lesz számomra, az a humora. Ma is sokat bohóckodik, és ez amiatt is nagyon jó, mert tényleg elég sok bánata van, és ennek ellenére mégis képes jókedvet teremteni magában és maga körül is. Nagyon szeretem, nagyon büszke vagyok rá, és örökké mellette leszek!”