Az elmúlt évtizedekben így emlegették: Oszter Sándor felesége, majd amikor meghalt a legendás színész, az özvegye, amikor pedig a lányáról, Alexandráról esett szó, ő volt a színésznő édesanyja. De ki is volt Failoni Donatella valójában? Ez a kérdés most, a halála után fájdalmasan aktuális.

Önálló jogon is nagy művész volt Failoni Donatella. Zongoraművész, világhírű mesterek tanítványa, bejárta a világot, lemezeket készített, koncertezett, és a magyar zenei élet egyik fontos szereplője lett. A művészet születése pillanatától az élete része volt. Erről így mesélt egy korábbi Best-interjúban:

„Édesanyám Klier Kornélia magyar balerina volt, édesapám Sergio Failoni világhírű olasz karmester, aki hosszú éveken át a Magyar Állami Operaház meghatározó művésze volt. Sajnos semmilyen személyes emléket nem őrzök apámról, mindössze 23 hónapos voltam, amikor 1948-ban meghalt. Amit tudok, azt elsősorban édesanyámtól, illetve édesapám egykori barátaitól, művésztársaitól hallottam…”

Kalauznőből művész

A család körül olyan legendák fordultak meg, akiknek már a neve is zenetörténet: Arturo Toscanini, a XX. század egyik legnagyobb karmestere, ő állítólag még Donatella babakocsiját is tolta.

A világhírű operaénekesnő, Maria Callas egy időben a család közelében volt, és Donatella nevelésében is szerepet vállalt.

A zongora születésétől jelen volt az életében, talán éppen ezért nem érezte különlegesnek, sokáig eszébe sem jutott, hogy zenész legyen. Kalauznő szeretett volna lenni, aztán színésznő. Egészen addig, amíg tizenkét éves korában meg nem hallotta a világhírű magyar zongoraművész, Fischer Annie játékát. Akkor valami megváltozott benne. A zene, amely addig csak körülvette, egyszer csak megszólította. És attól a pillanattól kezdve nem engedte el.

Jött a nagy szerelem

A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Kadosa Pál és Kurtág György növendéke lett. Később koncertezett, versenyeken szerepelt, lemezei jelentek meg, az Országos Filharmónia szólistájaként járta az országot és a világot, majd a Magyar Állami Operaház művészeti főtitkára lett.

Vagyis nem egyszerűen zongoraművész volt. A zene világának ismerője, szervezője, közvetítője és alakítója is. Aztán jött a mindent elsöprő szerelem, és vele együtt egy másik élet. 1977-ben egy ceglédi Bartók–József Attila-est után találkozott Oszter Sándorral. A történetük szerint még aznap éjszaka órákon át beszélgettek, sorsuk azonnal megpecsételődött. Később házasságot kötöttek, és megszületett egyetlen gyermekük, Alexandra. Donatella, miközben továbbra is dolgozott, művészek között mozgott, és a zenei életben fontos szerepet töltött be, egyre inkább a családját állította élete középpontjává. Saját karrierjét fokozatosan háttérbe szorította, mert számára a férje, a lánya, később pedig az unokája jelentette a mindent.

A házaspár kapcsolata nem volt hétköznapi. Viharok, külön töltött időszakok, konfliktusok és újrakezdések is tarkították, mégis majd öt évtizeden át összetartoztak. Donatella nagyon pontosan tudta, milyen férfihoz ment feleségül, és nem próbálta meg Sándort átformálni.

Én tudtam, mit kapok, mi van a csomagban, amikor összeházasodtam a férjemmel”

– mondta egy -korábbi interjúban. Úgy érezte, férje mellett ő volt a legfontosabb nő, a család pedig olyan biztos pont, amelyhez mindig vissza lehetett térni. 2021-ben jött egy újabb szerelemi fellángolás férj és feleség között, de a boldog időszak, ez az időskori szerelem tragikusan rövid lett. Oszter Sándor még ugyanabban az évben, nem sokkal a születésnapját követően meghalt.

Összeomlott, majd újból felállt

Ekkor végérvényesen megtört Donatellában valami. Egy évvel később, amikor közeledett Sándor halálának évfordulója, elhatalmasodott rajta az elkeseredés, egyre jobban fájt a hiánya.

Azt éreztem, nem bírom tovább nélküle. Szokták mondani, az idő gyógyítja a sebeket, de nálam ez nem teljesen volt így. Majd ötven évig éltünk együtt, borzalmasan hiányzik”

– mesélte akkoriban. Donatella viszont tudta, ha az ember életében nagy baj, tragédia történik, a zene csodákra képes. Gyógyír, terápia, testnek és léleknek egyaránt. „Amikor meghalt a férjem, én a zongora közelébe nem mentem többet. Ráadásul elestem, eltört a bal vállam, azóta is fáj. Mégis újból leültem a zongorámhoz, elkezdtem játszani, és azt éreztem, egyre jobban érzem magam. És ekkor egy huncut terv jutott az eszembe. Felhívtam a legkedvesebb ismerőseimet, barátaimat telefonon, és mindegyiknek eljátszottam a telefonba Schumann Ifjúsági albumának egyik darabját. Mondanom sem kell, nagy meglepetést és örömöt okoztam ezzel mindenkinek, és őszintén megmondom, én is egyre jobban éreztem és érzem magam azóta.”

Donatella a haláláig szigorú napirend szerint élt. Reggelente a házuk kertjében nagyokat sétált, fotózta a természetet, ebéd után aludt egy nagyot, majd utána jöhetett a művészet, a zongorázás. „Sándor nélkül nehéz az élet, de ma már tudom, bármennyire fáj a hiánya, a lányom és az unokám miatt muszáj sokáig élnem!” Új életet kezdett, de a szíve mélyén nem volt jól. A 80. születésnapja előtt ment el. Halálhírét lánya, Alexandra jelentette be. „Az élet legnagyobb ajándékát köszönhetem neki: az életet” – írta búcsúzóul édesanyjáról.