A műsorvezető pályájába többször is beleszólt a politika, az elmúlt években azonban sikerült felépítenie egy olyan független alkotói életet, amelyben már senki nem mondhatja meg neki, kivel miről és hogyan beszélgessen.

Veiszer Alinda a Csak Szabadon csatorna Majd megeszlek! című műsorában Balázsy Pannának és Wágner Tamásnak arról is őszintén elmesélte, melyik volt az a pillanat, amikor úgy döntöttek a férjével, nem hátrálnak meg.

A neve szinte összeforrt a hosszú, elmélyült interjúkkal. Bár azóta számos műsorban és különböző szerepekben láthatta a közönség, a Záróra ma is meghatározza a róla kialakult képet. Ő azonban egyáltalán nem érzi ezt terhes skatulyának. „Szeretek elmélyülni. Idővel kialakult bennem, hogy nagyon nehezen beszélgetek hét-nyolc percet, az egy másik műfaj. Szenvedtem vele, egyszerűen nem tudom annyiba belesűríteni mindazt, amit szeretnék. Még egy hosszabb adás végén is sokszor azt érzem, mennyi mindent lehetett volna kérdezni” – mesélte.

Saját lábra állt

Szerinte az embereket nem feltétlenül az életrajzi adataikon keresztül lehet igazán megismerni. Sokkal többet árul el róluk az, ahogyan gondolkodnak a világról. Alinda ráadásul mindig is azokat a témákat kereste, amelyek mellett mások talán elmennének. Nem feltétlenül a legismertebb ember sokadik, már jól ismert történetét akarja újra elmesélni: sokkal jobban izgatja egy új könyv, egy érdekes alkotó vagy egy fontos társadalmi kérdés.

Hat és fél éve a saját útját járja. Műsorát a nézők támogatásából készíti, ami nemcsak szakmai, hanem erkölcsi szabadságot is adott neki. „Amikor elkezdtem, nem láttam, hogy ez így fog működni. Többen mondták, hogy azért ne reménykedjek túlzottan. De nagyon gyorsan elkezdett a saját lábán megállni a projekt: ki tudtuk fizetni belőle a felvételt, a kamerákat, a vágót, a helyszínt, a sminkest. Kiderült, hogy van egy réteg, amely hajlandó pénzt áldozni arra, hogy olyan dolgokról is halljon, amelyekről máshol talán nem.”

Három napig depressziós volt

Nem tagadja, a politika korábban többször is átírta a terveit. A közszolgálati televíziótól 2012-ben távozott: visszatért volna a szülési szabadságáról, de már nem várták feladatok. A Hír TV-nél előbb megnyílt számára egy ajtó, amit 2018-ban, a választások után aztán mégis bezártak. Azonban amióta függetlenül dolgozik, úgy érzi, többé nem tudnak közvetlenül beleszólni az életébe. Ám nem tagadja, tavaly mégis elérkezett egy pillanat, amely őt is megrendítette. „Az volt az egyetlen pont az elmúlt tizenhat évben, amikor egy kicsit féltem. Három napig depressziós is lettem. Azt éreztem, nem kapok levegőt. És én azt hittem, hogy soha nem fogok félni. Ott féltem – idézte fel. Ráadásul nem csupán a saját munkáját látta veszélyben. Férje, László Pál is ugyanabból a független médiavilágból él, ezért az esetleges ellehetetlenítés az egész családjuk biztonságát érintette. – Ezt a férjemmel együtt éltük át. Ott volt két ember egymás mellett depressziósan, mert tulajdonképpen ugyanabból élnek. Aztán egyszer csak eldöntöttük, hogy nem. Ennek nem, nem csicskulunk be – fogalmazott Alinda, aki ezután nyilvánosan is beleállt a helyzetbe, és másokat is arra biztatott, hogy közösen emeljék fel a hangjukat. – Onnantól olyan volt, mint amikor feljössz a víz fölé, és újra kapsz levegőt” – mesélte, majd hozzátette: úgy volt vele, ha a vége az lesz, hogy meghalnak, akkor bátran haljanak meg.

Előttem az utódom?

A kétgyerekes édesanya a magánéletében tudatosan őrzi a határokat. Ahogyan korábban a várandósságát sem tekintette közügynek, úgy kilenc- és tizenhárom éves gyermekeit sem szeretné a saját ismertségének részévé tenni. Bár büszke rájuk, úgy érzi, szülőként éppen azzal védi őket, ha nem mutatja meg minden eredményüket és gondolatukat a nyilvánosságnak. „Ezt elsősorban felelősségnek tartom. Se nem építjük, se nem futtatjuk, se nem járatjuk le őket. Mindenki magából csinálja a hülyét, ne másból. Nem használjuk a gyerekeket” – jelentette ki. Pedig kamasz lánya élénken érdeklődik a politika iránt, és Alinda egyszer még azon is elgondolkodott, hogy közös videót készítenek arról, milyen jövőt szeretne egy olyan fiatal, aki még nem szavazhat. Végül férje emlékeztette a korábbi megállapodásukra: a gyerekeket nem vonják be a nyilvános szerepléseikbe.

A lányában ugyanakkor már most felismerni vél valamit abból a régi vágyból, amely egykor benne is élt: úgy látja, talán színésznő lesz belőle. Alinda maga is színészi álmokat dédelgetett, és mint kiderült, ez a vonzalom generációkon át öröklődik a famíliában. A családi legendárium szerint már a nagyapja is igazi showman volt, így könnyen lehet, hogy a színpad iránti érdeklődés most a következő nemzedékben bukkan fel újra. Alinda azonban ezt az utat is a lányára bízza: ha majd szeretne tartalmakat készíteni, vagy a nyilvánosság elé lépni, megteheti, de a saját döntéseként, nem az édesanyja ismertségének köszönhetően.