Már többször tett fogadalmat arra vonatkozóan, hogy visszavesz a tempóból, a jövőben kevesebbet fog vállalni. Amikor erre rákérdezünk, sikerült-e, Jenő nevetve azt feleli, természetesen nem. De a felesége és a kislánya biztosítják számára a hátországot.

Két megbeszélés között érjük utol Rácz Jenőt, épp otthon van, és a kislánya, Kamilla ebédmaradékát eszi. „Délután kettő van, eddig nem volt időm enni, szóval gyors bekapok pár falatot, és indulok is tovább” – mondja elöljáróban az étteremtulajdonos.

Így indul a napja

Gyakran előfordul, hogy kimarad egy-két étkezés, ha zsúfolt napja van? – kérdezzük először tőle. „Igen, a reggeli például mindig. Két dupla – azaz négy ’shot’ – eszpresszóval indítom a napot, ez kellően felpörget, majd éhgyomorra elmegyek edzeni. A legtöbb hétköznapom így indul. Teniszezem, bokszolok, futok, melyik nap mit. Aztán jöhet a munka, amikor is megbeszélésekre rohanok, új receptúrákon dolgozom, vagy gyárlátogatásra megyek. Az utóbbi épp az új vállalkozásom miatt. Merthogy idén egyébként két céget is alapítottam, csak mert nem voltam már amúgy is elég elfoglalt… – viccelődik Jenő. – A non-food vonalon indultam el, azaz prémium konyhai eszközöket, serpenyőket, edényeket fejlesztettünk. Emellett minőségi ready to drink koktélokat értékesítünk. Szóval van dolog bőven, és persze ott vannak az éttermeim. De elképesztő jó csapatom van – több mint száz ember dolgozik a brandem alatt. Helytállnak a napi pörgésben, nekem elég esténként kóstolnom, illetve a vendégekkel lennem.”

„Sosincs kikapcsolva a telefonom”

Persze így is van, hogy Jenő csak este tizenegyre ér haza, reggel pedig szól az ébresztő. „De ha nem szólna, akkor sem tudnék elaludni… Nyolcnál tovább képtelen vagyok az ágyban hemperegni. – folytatja. – De tény, hogy nagyon hosszúak a napok. Más életritmusban dolgozom, mint egy átlagember, reggeltől késő estig megyek. Ezt én választottam, és ez nem panasz, hanem tény. Ha a kocsiban ülök, akkor is dolgozom, végigtelefonálom az utat. Ebből a szempontból maradi vagyok, ezerszer inkább indítok el egy hívást, mint hogy e-mailt írjak. Szorongani kezdek, ha meglátom, hogy jött egy hosszú levelem. Nem hatékony. Mennyivel jobb, ha két és fél perc alatt gyorsan megbeszéljük szóban. Különben sosincs kikapcsolva a telefonom. Engem hajnali háromkor is el lehet érni. Nemrég például a távfelügyelettől hívtak fel, beriasztott az étterem. Kocsiba ültem, és indultam be megnézni a kamerafelvételeket. De bármennyire is hihetetlen, alapjáraton jól és eleget alszom. Legkésőbb éjfélkor már ágyban vagyok. Mondjuk, azt észrevettem, hogy egy-egy húzósabb napot egyre nehezebb kipihennem. Öt-hat éve még szinte fitt voltam reggelente.”

A vasárnap a családé

Könnyű lenne azt feltételezni, hogy ennyi munka mellett nem sok ideje marad a családjára, viszont ez nincs így. „Nem gondolom, hogy kevesebb időt töltök a kislányommal, mint bárki más. Két megbeszélés között igyekszem hazaugrani, ha van egy fél órám-órám, akkor azt is rászánom, játszom vele, és csakis rá figyelek. Ez lehet többet is ér, mintha egész délután otthon lennék, de telefont nyomkodnék... A közös minőségi időtöltésen van a hangsúly. Illetve a vasárnap fixen a családomé, és tudom, hogy a feleségem, Dóri jelezné felém, ha tényleg túlzásba esnék. Mostanában ő is sokat dolgozik, kértem, egy kicsit vegyen vissza, mert két őrült munkamániás nem fér meg egy családban. – jegyzi meg mosolyogva. – De nincs ezzel gond. Az utóbbi időben sikerült Dórival kettesben is eltöltenünk pár napot. Voltunk Champagne-ban tanulmányúton, ami szuper volt. Bár pihenni pont nem tudtunk, mindennap más borászatot látogattunk meg, újabb és újabb programot iktattunk be. Remélem, a következő utazásunkon nem lesz más dolgom, mint a medence mellett feküdni, és élvezni a napsütést.”