A közmédia tapasztalt sportriporterét, Berkesi Juditot még a mindig kőkeményen kritizáló férfi szurkolók is elfogadták. És nem azért, mert egy dekoratív nő. Bár Judit a magánéletéről ritkán beszél, boldog házasságban él, és két gyermek édesanyja.

Javában zajlik a Mexikó, Kanada és az Egyesült Államok rendezte futball-világbajnokság. Világszerte nézők milliói tapadnak a képernyőre napról napra az izgalmak és fordulatok reményben. Itthon a közmédia sugározza a vb mérkőzéseit, és az egyik legnézettebb sporteseményt férfiak közvetítik, ám itthon a felvezetőműsorok egy részét Berkesi Judit tolmácsolásában láthatjuk, aki hosszú évek óta az M4 Sport ikonikus arca. De hogyan is lett éppen sportriporter a szőkeség?

„Édesapám nagy focidrukker. Három lánya született, de ez őt egyáltalán nem fogta vissza, rendszeresen vitt minket is a mérkőzésekre. Gyerekkoromban babáztam és fociztam is, a kettő szerintem nem zárja ki egymást.

Az általános iskolában sem néztek rám ferde szemmel, ha együtt rúgtam a bőrt a fiúkkal az udvaron, a gimnáziumban pedig már lett egy női csapatunk.

A kerületek közti teremfoci-bajnokságban nagyon szép eredményeket értünk el. Már akkor érlelődött bennem, hogy nagypályán is szeretném kipróbálni magam. Aztán nyolc évig játszottam NB I-ben, majd NB II-ben. Az egyetem alatt is aktívan sportoltam, de munka mellett már egyre nehezebben ment” – mesélte korábban a Képmás magazinnak.

Az aktív sport után jött a média

Így aztán idővel az aktív sport hobbivá szelídült az életében. A Károli Gáspár Református Egyetem elvégzése után kisebb tévécsatornáknál helyezkedett el, például a néhai Digi Sportál. Majd 2015-ben igazolt a közmédiához. Nem tagadja, zöldfülűként előfordult, hogy betlizett.

„Még kezdőként, élő adásban süllyedtem volna el legszívesebben a föld alá. Az interjúalany valahogy nem volt partner a beszélgetésben, leginkább igennel és nemmel felelgetett, azt sem túl lelkesen, én pedig leblokkoltam, hang is alig jött ki a torkomon, de valahogy csak kiszenvedtem magam a beszélgetésből. Borzalmas érzés volt” – idézte fel egy régebbi emlékét a Nemzeti Sportnak.

Göröngyös volt az útja

Mostanra azonban az egyik legismertebb sportriporternek számít, ami egy ilyen, férfiak uralta szakmában különösen megsüvegelendő.

„Az a tapasztalatom, hogy először azt kell lerendezni a fejekben, hogy ne a nőt, hanem a sportriportert nézzék bennem. Az lenne a cél, hogy engem is szakmailag kritizáljanak, és még véletlenül sem azért, ahogy kinézek. Ha már megtörtént az elfogadás, onnantól viszont előnnyé válhat, hogy nő vagy…” – ecsetelte az nlc-nek adott interjúban.

Mint mondja, sosem próbált előnyt kovácsolni abból, hogy nő.

„Mindig próbáltam elérni, hogy a sportriportert lássák bennem, ne a nőt. Ezért is tűnhetek olyan határozottnak, már-már szinte ridegnek interjú közben. Az az újságíró, aki bratyizik, barátkozik, jópofáskodik, elveszett, annak nincs, nem lesz tekintélye, azt nem veszik komolyan” – jelentette ki a Nemzeti Sportnak.

Judit egyébként a magánéletét féltve őrzi, de annyit tudni, hogy már jó ideje foglalt a szíve.

„A férjem a legnagyobb támaszom minden értelemben. Nem hívnám segítségnek, amit tőle kapok, mert számára természetes, hogy mindketten kivesszük a részünket a családi feladatokból. Nagyon megnyugtató számomra az a tudat, hogy az édesapjuknak semmilyen nehézséget nem jelent a gyermekek ellátása” – árulta el a Ridikül magazinnak.

És szüksége is van a férje támogatásra, ugyanis a bájos sportguru egy hét és egy öt éves kislány édesanyja, Érdekes hogyan változtatta meg az anyaság.

„Mióta megszülettek a gyerekeim, gyakrabban jut eszembe az elmúlás. Most már nagyobb a tét: mennyi időt tudunk együtt tölteni itt a Földön és mi lesz vele, ha mi nem leszünk. De ugyanennyire a jelen pillanatai is jobban lekötnek, olyasmikre összpontosítok, hogy mikor ébred fel, ha most leteszem, hány percem van egy e-mail elolvasására” – vallotta be a Képmás magazinnak.