Hosszú éveken át képtelen volt feldolgozni a férje elvesztését. Bár a fájdalom sosem múlt el igazán, Judit ma már úgy érzi: a legendás színművész emléke erőt ad neki a mindennapokhoz. Budai otthonában fogadta a Best magazin munkatársát Bujtor István özvegye, aki egészen a színész váratlan haláláig itt, ebben lakásban élte napjait imádott férjével.

Közel harminc közös év jutott nekik tele sikerekkel, kalandokkal és közös álmokkal. Bár a nyugdíjas éveikről szőtt terveiket már nem valósíthatták meg együtt, Bujtor Judit hálás a sorsnak a boldogságért, amit a magyar Bud Spencer oldalán átélhetett. A 67 éves korában elhunyt színművész távozása mindenkit megrendített, felesége pedig sokáig úgy érezte, nélküle élni sem akar tovább.

Öt évig éltek távházasságban

Kevesen tudják, hogy a legendás színész mögött egy rendkívül intelligens, céltudatos és több nyelven beszélő nő állt. Nem csak hű társa volt Bujtor Istvánnak, saját jogán is kivételes karriert épített. „Fiatalon kerültem a Malévhez, ami hatalmas szerelem volt az életemben. Minden lépcsőfokot megjártam, végül harmincéves koromra már az utazási iroda vezetője lettem – meséli Judit. – Abban az időben egyáltalán nem volt megszokott, hogy nőket bíznak meg vezető pozícióval.

Már akkor hat idegen nyelven beszéltem, ami abszolút nóvumnak számított. A férfiak kissé gyanakodva néztek rám, hogy mégis mit keres egy fiatal nő ilyen magas pozícióban.

De összességében nagyon jó csapatom volt, akik komolyan vettek és felnéztek rám – mondja Judit, akinek Istvánnal közös élete nem indult szokványosan. – A Malév kinevezett Münchenbe képviselet-vezetőnek, így öt éven át távházasságban éltünk. Bár eleinte úgy volt, hogy ő is velem tart, és Münchenben kezdünk új életet, végül rájött, hogy nem szeretne háztartásbeli lenni, ezért inkább itthon folytatta a karrierjét, és hetente utazott hozzám.

Sokan kérdezték tőlünk, hogyan lehet így fenntartani egy házasságot, de az idő minket igazolt.

Hogy Szécsi Pált idézzem: ’A távollét olyan, mint a szél. A kis tüzeket kioltja, a nagyokat fellobbantja.’ A mi szerelmünk pedig harminc évig lángolt.”

„Nem telepedtünk rá a másikra”

Kapcsolatuk titka a kölcsönös tisztelet és szabadság volt. Judit szerint sosem akarták birtokolni egymást. „Tiszteletben tartottuk a másik életét és szabadságát. Ő például minden héten eljárt pókerezni, én pedig a barátaimmal bridzseltem. Soha nem telepedtünk rá a másikra. Fel tudtunk egymásra nézni, és kompromisszumot tudtunk kötni a közös cél érdekében. Nem egóból működtünk, hanem egymás iránt érzett tiszteletből és szeretetből. Tökéletes volt az életünk” – meséli Judit.

Azt tervezték, hogy Tihanyban töltik majd a nyugdíjas éveiket, vitorláznak, és kéz a kézben együtt öregszenek meg. Az élet azonban tizenhét évvel ezelőtt váratlanul semmissé tette minden álmukat. „Egy szempillantás alatt minden véget ért.

Amikor 2009-ben elveszítettem Istvánt, azt hittem, vége a világnak. Mindig vártam a következő napot, hetet, hónapot, hátha jobb lesz, könnyebb lesz, de nem lett.

Szerintem az idő sem gyógyítja be a sebeket! Három évig a lábamat sem tettem ki a lakásból. Vegetáltam. Nem akartam a férjem nélkül létezni.”

Bár a veszteség fájdalma máig vele van, Judit megtanult együtt élni azzal az óriási űrrel, amelyet férje hagyott maga után.

Beteljesítette a karmáját

Bujtor István emléke ma is él. Nemcsak a családja, hanem az egész ország szívében. Özvegye szerint a színész olyan nyomot hagyott maga után, amelyet lehetetlen kitörölni. „Az elmúlt években sokat gondolkodtam azon, hogy miért történt így.

Úgy tartják, hogy két ember közül az marad, akinek még dolga van az életben. István valószínűleg beteljesítette a karmáját. Három életet élt le a 67 éve alatt.

Én pedig a mai napig igyekszem méltó módon ápolni az emlékét. Csupán egyvalami vigasztal: hogy látom, mennyien szeretik még mindig őt. Az általa létrehozott Tihanyi Szabadtéri Játékok ma is hatalmas érdeklődés mellett fut. A téren álló szobrát emberek ezrei látogatják, és nincs olyan nap, hogy ne adnák valamelyik Ötvös Csöpi-filmet a televízió­ban, vagy ne hallanám vissza a hangját egy szinkronszerepben. A mai napig jelen van, köztünk él. Itt van velem, velünk. Ő volt az én nagybetűs társam egy életen át.”