Ha tehetné, Karafiáth Orsolya kizárólag olyan munkát vállalna, ami boldoggá teszi, és amihez kedve van. Erre azonban jelenleg nincs lehetősége, mert különben nem élne meg. Azt pedig már a Neshama TV-ben mesélte, tudja, érti, hogy neki sem járna ingyen a víz vagy a gáz, illetve, hogy fizetnie kell a bevásárlásért, attól még méltatlannak érzi. „A hétköznapi dolgokra képtelen vagyok pénzt kiadni. Egy szimpla bevásárlás vagy egy számla befizetése olyan fájdalommal jár, hogy azt nem tudom elmondani! Mintha a húsomat tépnék, vagy a szememet akarnák kikaparni! Nyilván nekem sem járna ingyen (a víz, a gáz), de engem taszítanak ezek a földhözragadt dolgok. Viszont a százhuszadik sz*rt is megveszem!” – utalt ezzel arra, hogy egyébként beteges gyűjtögetőnek tartja magát.
Rossz példa volt előtte
Elmondása szerint annyiban mindenképpen a nagymamájára ütött, hogy bár olykor kimondottan smucig tud lenni, ha valamire nagyon vágyik – legyen az egy ötvenedik ugyanolyan bakancs vagy egy újabb paróka –, azt gondolkodás nélkül megveszi.
„A nagyi is ilyen volt. Sohasem felejtem el, hogy kiszámolta, mennyibe kerül a villany leoltogatása, és hogy ne kelljen leoltania, inkább a sötétben ült. De ő is parókákat hordott, vette a drága bundákat, meg úgy járt, mint egy királynő, vagy mint egy karácsonyfa, és azokra meg nem sajnálta a pénzt. Valahogy ez a fajta mentalitás, ahogy a világhoz állt, belém szivárgott.”
Az írónővel gyakran előfordul, hogy már-már ész nélkül költekezik, ahogy ő fogalmaz, eksztatikusan éli az életét, és semmi sem számít, aztán mégiscsak szorongani kezd azon, mi lesz, ha elfogy a pénze.
„Van egy pici rész belül, ami mindenen szorong, és legszívesebben én is gyűjtögetnék… De közben meg rangon alulinak tartom, hogy én gyűjtögessek, vagy ezekre odafigyeljek. És akkor így kétféle tudatom van, és ez a két rész az őrületig harcol egymással.”
„Tökre örülnék, ha tudnám, hogy mondjuk, pár év múlva meghalok”
„A jövő miatt is szorongok, hogy majd szegényházban végzem, ha így folytatom” – jegyezte meg a beszélgetés egy pontján. Orsolyának korábban is voltak már meglepő állításai, és most a pénzről is igencsak sajátságosan beszél. Mégis váratlan, hogy azzal folytatja, örülne, ha tudná, hogy már csak pár éve van hátra, mert addig biztosan kitartana a vagyona.
„Tökre örülnék, ha tudnám, hogy mondjuk, pár év múlva meghalok, mert addig biztos, hogy elleszek, és akkor egyáltalán nem kellene ezekkel a dolgokkal törődnöm.”
Ekkor a műsorvezető visszakérdett, biztos-e abban, hogy ez lenne számára a legjobb megoldás? Illetve, hogy elképzelhetetlennek tartja, hogy úgy éljen, mint a nagyátlag, akik spórolnak idősebb korukra?
„Ha meghallom azt a szót, hogy spórolás, vagy azt, hogy valaki spórol, attól én kicsit undorodom – válaszolta mosolyogva. – Nem szeretem ezt… Nem tudhatod, mi lesz holnap. Tavaly nyáron például elütött egy kocsi, és simán ottmaradhattam volna, és akkor minek vonjak meg magamtól bármit?!”
„Én nagyon örülnék a sok pénznek! Először is, szénné műttetném magam!”
Arra a kérdésre, örülne-e egy lottóötösnek, vágyik-e milliárdokra, rögtön rávágja, hogy már maga a gondolat is felvillanyozza.
„Én nagyon örülnék a sok pénznek! Először is, szénné műttetném magam! Tök jó külsőt csináltatnék magamnak. Azzal is elkezdenék játszani – magyarázta. – Meg sokat utaznék, folyamatosan járnám a világot. De nekem könnyű, mert nincs senkim, tehát senkiért sem vagyok felelős, nem kell senkivel sem törődnöm. (…) Lenne egy szép nagy palotám saját konditeremmel és wellnessrészleggel, medencével. Meg szobalánnyal, szakácsnővel, az lenne a legfontosabb. És az összes barátomat vendégül látnám, ahogy eddig ők is vendégül láttak engem.”
Kiemelt kép: Schumy Csaba/fotocentral.hu
