Válasza őszinte és elgondolkodtató: dolgozik rajta, hogy egyszer majd teljes bizonyossággal ki tudja mondani – igen! A külvilág egyértelmű sikertörténetet lát, ő azonban belül nem mindig ezt élte, éli át.
„Egyet biztosan tudok: a magánéletemben, gyerekként, feleségként, anyaként, barátként ki merem mondani, hogy jól vagyok. Szakmailag azonban egész életemben voltak és vannak kétségeim. Elég jó, elég felkészült vagyok-e, kellek-e még? A legnagyobb feladat számomra az, hogy ezen a kérdéssoron változtassak. Arra keresem a választ: hogyan tudnám jobbá tenni az életemet azzal, hogy végre elkezdek sokkal jobban hinni önmagamban.”
A siker árnyékában
E kérdésre rengeteg pozitív visszajelzés érkezik, Krizsó Szilvia mégis nehezen tudta – és időnként ma is nehezen tudja – megélni a sikereit. Az pedig már önmagában is kérdés, kinek mit jelent a siker.
„Sokáig azt gondoltam, kérdezni bárki tud. A munkám során a legnagyobb emberekkel találkoztam – nemzetközi hírű tudósokkal, sikeres üzletemberekkel, miniszterelnökökkel és miniszterekkel –, és óhatatlanul is hozzájuk hasonlítottam magam. Mindig azt éreztem, hogy hozzájuk képest sehol sem vagyok, semmit sem tudok. Ezt mantráztam is magamban. Ez a belső hang pedig könyörtelen tud lenni. Képes rombolni az amúgy is ingatag lábakon álló önbizalmat.”
Amikor minden megváltozik
Televíziós pályafutása során számos díjat és elismerést kapott, ám amikor elhagyta a képernyőt, egyik pillanatról a másikra fordult fel vele a világ.
„Úgy szoktam fogalmazni a motivációs előadásaimban, hogy valaki voltam és senki lettem, miközben ugyanúgy sokat dolgoztam. Eljöttem az MTV-től, és hatalmas energiával vetettem bele magam az új kihívásokba. Létrehoztam a Krizshow című színházi talkshow-t, amelyből később tévés formátum is született. Folytattam a trénerkedést és elkezdtem coachként dolgozni, üzleti podcastot indítottam.
Közben több dolog megvalósítását is elkezdtem megtervezni, amikből aztán nem lett semmi, mert gyorsan lebeszéltem magamat róluk, mondván, kit érdekel ez vagy az, pláne tőlem. És időről-időre felerősödött bennem az a hang, hogy ’nem vagyok elég jó. Nem érek eleget. Nem teszek eleget…’”
Ez az érzés – ahogy ő fogalmaz – képes volt megkeseríteni a mindennapjait, miközben pontosan tudta: semmi oka nincs a búslakodásra, hiszen az élete kerek és teljes.
A boldogsága: a lánya
Ma már egészen másként látja a sikert. Számára a legnagyobb eredmény az, hogy anya lehetett, és hogy a lánya jól van. „Kiegyensúlyozott, okos, életigenlő lányt neveltünk, akivel fantasztikus a kapcsolatunk. Ez minden szakmai sikeremnél fontosabb.” Ez azonban nem jött magától. Folyamatos döntések sorozata áll mögötte.
„Nagyon sokszor mondtam nemet, például televíziós felkérésekre is azért, hogy vele lehessek. De ezt soha nem éltem meg áldozatként. Sőt! Semmilyen szakmai elismerés nem ad akkora örömöt, mint amikor a kislányom rám mosolyog. Miután megszületett Luca, mindent egyetlen szempontnak rendeltem alá: mi a legjobb neki. Ez vezérelt a döntéseimben – hogy mit vállalok el, és mit nem. Az időm és az energiám jelentős részét a családomra fordítottam, és ezt egyetlen percig sem bántam meg.”
Aztán – ahogy az élet rendje diktálja – elérkezett az a pillanat is, amikor Luca kirepült a családi fészekből, Spanyolországba ment egyetemre. És ezzel egy új, emberpróbáló fejezet kezdődött.
„Egy nagyon nehéz lelki folyamaton vagyok túl. Az elengedés nekem nem volt egyszerű.” Sőt ennél sokkal erősebben fogalmaz.
Kis túlzással megjártam a poklok poklát. Szinte fizikai fájdalmat éreztem, amikor összepakoltuk a bőröndjeit, és elment. Napokig sírtam, az önsajnálat és az üresség érzése teljesen eluralkodott rajtam.”
A fordulópont váratlanul érkezett. „Egy Koncz Zsuzsa-koncerten ültem, és mintha villám csapott volna belém. Rájöttem, hogy ha így folytatom, mindenkinek ártok – magamnak is persze, de legfőképpen Lucának. Ő éppen élete egyik legbátrabb döntését hozta meg azzal, hogy külföldön tanul. Nekem pedig az a dolgom, hogy támogassam, ne pedig visszahúzzam a lelki nyomorommal. Akkor eldöntöttem: másnaptól jól leszek.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
