A ma közép- és felsőfokú oktatási intézményekben rendészeti oktatóként, illetve kungfuedzőként is dolgozó, többszörös harcművész-világbajnok a kilencvenes években több budapesti szórakozóhelyet, koncertet biztosított.
Zámbó Jimmy testőre: „Egy pillantásából tudtam, hogy van”
„Hamburgerezőm volt, diszkókat működtettem, több hazai és nemzetközi sztárt védtem a fellépéseken. Többek között 35 évig dolgoztam azzal a céggel, aki Jimmyt is biztosította – mondja Serflek József, aki előbb az énekes koncertjein dolgozott, majd a személyi testőre lett, ahogyan Tóth Krisztián is. – Amikor Krisztiánnak a sok külföldi munkája miatt (Londonban dolgozott, a Szaudi hercegeket védte) kevesebb ideje volt, én voltam Jimmyvel. Amikor pedig hazajött, együtt védtük. Jimmy óriási sztár volt, szerette a közönségét, az embereket.
Több alkalommal láttam, ahogyan segített a rászorulókon. Vittük vagy küldte a pénzt nekik, elintézett műtéteket. Aranyból volt a szíve.
De folyamatosan zaklattákis, persze kedvességből, szerető rajongásból, ezért kellett vele menni mindenhova. Ott ültem az étteremben, ha Edittel vacsoráztak, sőt a feleségét is elkísértem bevásárolni. Szebastiánt és Adriánt is hoztam-vittem kocsival. Jártak velem edzésre. Szebasztián egyébként saolin kungfu magyar bajnok lett. Az évek során összecsiszolódtunk, egy pillantásából tudtam, mit akar.”
„Végtelenül nagylelkű volt”
József azt is elárulja, mi volt az egyik fő feladata.
„Volt, hogy önmagától kellett megvédeni, és ezért hálás volt. Nem titok, nagyon szeretett és tudott is bulizni, olykor két-három napon át le sem feküdt. Nem vetette meg az alkoholt, de mindig oda kellett figyelni, hogy ne keverje az italt. Ez volt az egyik legfontosabb. Olyankor beszélni kellett vele, lenyugtatni, érvelni… Előfordult, hogy ilyenkor poharakat tört, poénból tesztelte a pincéreket, de a végén mindig gavallér volt. Mondtam, ’gyere, beülünk az autóba, és megyünk.’ Hallgatott rám. Mindezt ő értékelte, és tisztelt miatta. Végtelenül nagylelkű ember volt, nagyon korrekt fizetést adott. Ha elmentünk valahova, az ételt is ő fizette mindenkinek. Ha a tervezett program több napra elhúzódott, adott pénzt, hogy vegyek azt, amire szükségem van. Ha túlóráztam, vagy hirtelen be kellett ugranom, például azért, hogy a fiúkat elvigyem, másnap odajött, kifizetett. Azt mondta, ’megdolgoztál érte’ – sorolja a volt testőr, akinek rengeteg szép és néhány furcsa emlékeis van Jimmyről. – Előfordult, hogy a buliban el kellett kapdosni a fémpénzeket, amiket ő dobált nekünk és a közönségnek. Sohasem hibázott. De amire szívesebben emlékszem, az az, hogy egy alkalommal egy étteremben Horváth Charlie-val énekeltek, az egész zenekar ott volt. Máskor meg villanyszerelés közben találtam otthon. ’Miért te szereled?’, kérdeztem. ’Hát ki? A családomért teszem’, mondta. Előfordult olyan is, hogy turné közben – hiába volt minden kifizetve előre, szállás, étkezés –, a fellépés végén szólt: ’Menjünk haza, én akarom lefektetni Adriánt, megölelni a családot.’ Aztán másnap vissza több száz kilométert – meséli József, hozzátéve, hogy Jimmy Editet is nagyon szerette. – Rengeteg nőtől kapott ajánlatot, de azt nem láttam, hogy ezt kihasználta volna. Azt igen, hogy a barátainak, vagy akikkel szórakozott, rendelt társaságot. Élvezte az életet, akár a családjával volt, akár koncertezett, akár bulizott. És nagyon kedves volt. Előfordult, hogy együtt főztünk kakaspörköltöt juhtúrós nokedlivel.”
A testőr meglepő dolgot állít a végzetes éjszakáról: „Ha én megyek…”
Jimmy és József pár nappal az énekes halála előtt találkozott utoljára. „Egy Oktogonnál lévő szórakozóhelyre kísértem el őt utoljára… A karácsony utáni napokat a barátnőmmel töltöttem, aki rendszerint tolerálta, hogy sokat dolgozom. Akkor viszont nagyon nem szerette volna, ha elmegyek Jimmyhez, aki két nappal szilveszter előtt hívott, hogy menne bulizni, kísérjem el. Így maradtam. Úgy tudom, Jimmy végül egy régebben neki dolgozó, hajdani ismerősét vitte magával, aki ki tudja, tudott-e úgy vigyázni rá, mint Krisztián és én… Ma úgy gondolom, ha én megyek, Jimmy most is élne – jelenti ki határozottan József. Arra a kérdésre, engedéllyel volt-e Jimmynek fegyvere, így válaszol. – Igen. A fegyvert egy erre kialakított aktatáskában tartották, ami mindig felügyelet alatt volt, amikor dolgoztunk. Hogy azokban az utolsó napokban hol volt, illetve miként került aztán elő, nem tudom. Mint ahogyan azt sem, mi történt azon a végzetes éjszakán Jimmyvel, aki akkor valószínűleg szórakozásból ment haza. Teóriáim persze vannak…”
Kiemelt kép: fotocentral.hu
