Január végén sokakat megrázott a hír: elhunyt Voith Ági. A Háttér Story podcast legutóbbi adásában rá emlékeztek a meghívott vendégek, köztük a művésznő unokája: Bodrogi Enikő is.
Sok erőt adott a család Voith Áginak
A lány, akit a nézők az X-Faktor versenyzőjeként is ismerhetnek, elárulta: Voith Ági sosem volt szokványos nagymama. „Ő soha nem volt átlagos. Nagyon sokszor beszéltem vele, és ő hallgatott meg engem a legjobban. Fantasztikus ember volt. A mai napig nem esett le nekem ez az egész, de majd le fog esni… Tudom, hogy amíg én élek, addig mindig itt lesz a szívemben, és mindig is emlékezni fogok rá, és szerintem még azon túl is. Ő fantasztikus nagymama volt, és nagyon-nagyon sok-sok-sok emlék köt hozzá – mondta az unoka, aki arról is beszélt, betegsége alatt milyennek látta a színésznőt a család. – Amikor átmentünk hozzá, soha nem mutatta, ha aznap éppen nagyon rosszul volt, mindig összeszedte magát. Hatalmas erőt adott neki, amikor a családjával lehetett. Ezért is látogattuk meg gyakran…”
Megnyugtató hasonlóság az unokával, Bodrogi Enikővel
Enikő sok mindenben hasonlít a nagymamájára. „A karakán egyéniségem tőle örököltem. Így, ha úgy érzem, igazam van, akkor mindig elmondom a véleményem, ha meg nincs igazam, akkor is igazam van. Ilyen volt ő is. Mi csak Nagyusznak hívtuk, mert ugye ez volt a beceneve. A bátyám találta ki még, amikor kicsi volt, és hát igen. Sokan mondják, hogy barna hajjal régebben még jobban hasonlítottam rá. Jó érzés, hogyha mostanában belenézek a tükörbe, akkor kicsit őt is látom. Ilyenkor kicsit megnyugszom, hogy tulajdonképpen még velem van. Hát igen, ez egy nehéz dolog…- magyarázta Enikő, aki úgy érzi, nagymamája most is küld neki jeleket. – Éppen egy eseményről autóztunk haza, és elkezdtem nagyon sírni, mert rám tört, hogy mennyire hiányzik. Ment a zene az autóban, és egyszer csak egy olyan del jött a semmiből, aminek az volt a címe, hogy ’Kérlek, ne sírj’. Nem ismertem az a számot, semmi közöm nem volt hozzá, és nagyon-nagyon sírtam. Ránéztem a dal címére, és akkor tudtam, hogy ott van és lát. Ő mindig ott van és mindig ott is lesz, és mindig látni fog. Érzem, amikor mellettem van, mert ő egy ilyen egyéniség volt, hogy ahol megjelent, azt megérezted. Ő mindig ott volt, ha kellett valami, és most is itt van…”
A közönség sohasem látta sírni
Enikő arról is mesélt, mennyire bízott nagymamája a gyógyulásban. „Nyilván mindenkiben benne van ez, hogy mondogatja ’hogyha egyszer meghalok…’, de erre mindig azt válaszoltam neki, hogy jól van, majd 100 év múlva… Mindig mondta, hogy na, majd hogyha jobban lesz, akkor menjünk el nyaralni. Terveztük is a nyaralást Törökországba, és hogy elmegyünk Pandorfba. Olyan hirtelen lett ennek az egésznek vége, hogy nem biztos, hogy ezt még fel lehet fogni” – folytatja Enikő. A színésznőt a közönség sosem láthatta sírni, minden nehézség ellenére erősnek mutatta magát. Könnyeit csak a legközelebbi hozzátartozók körében vállalta fel. – Amikor elpityeregte magát, mindig azt mondta, ’jaj, ne haragudj’. Én meg mondtam neki, hogy miért haragudnék, ez egy emberi dolog. Próbáltam mindig pozitívan hozzáállni, és felvidítani. Nagyon-nagyon erős nő volt, talán a legerősebb, akit amúgy valaha ismertem.” Enikő arra a kérdésre is felelt, mit üzenne most nagymamája a közönségnek. „Van egy közös daluk a papámmal, az ’Engem nem lehet elfelejteni’ című sláger. Ez most így egy sugallat. Biztos vagyok benne, hogy ő is ezt üzenné.”
A podcast másik vendége Újréti László volt, Voith Ági egykori osztálytársa és színpadi partnere, aki számos kedves, régi történetet elevenített fel. Amikor Voith Ági kijött a kórházból, még felhívta, nem is sejtve, hogy ez lesz az utolsó beszélgetésünk. „Az utolsó beszélgetésünkkor lehülyézett mindenkit, aki azt írta, hogy beteg. Azt mondta: jól vagyok, jól vagyok, és megbeszéltük, hogy majd találkozunk m a gyémántdiploma átadásán” – sóhajtott nagyot a József Attila Színház művésze.”
Kiemelt kép: Olajos Piroska
