Annak idején, tizenhat évesen egy balatonaligai üdülőben hallotta először a Beatles együttest, ami nagy hatással volt rá, a beatzene rabul ejtette. A legendás zenekar mellett a Radio Luxemburgot hallgatta, Diana Ross és Aretha Franklin voltak a példaképei, miattuk választotta az énekesi pályát. Cserháti Zsuzsa karrierjét 1965-ben Soltész Rezső felkérésére a Rangers zenekarral kezdte.
Eredetileg olasz dal volt
Az igazi siker négy évvel később érte utol, amikor Szécsi Pál – akivel később nemcsak kollégák, de barátok is lettek – meghallotta őt énekelni a Balaton Bárban. Annyira elvarázsolta a hangja, hogy beajánlotta a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába, és bevette a saját show-műsorába is vokalistaként. Zsuzsát az 1972-es Táncdalfesztivál tette országszerte ismertté, amelyen a Nem volt ő festő című dalával előadói díjat nyert. Ezután sorra készültek a mai napig népszerű számai: Kicsi, gyere velem rózsát szedni!, Boldogság, gyere haza! Fia születése után, 1977-ben pedig elénekelte egyik legnagyobb slágerét, az Édes kisfiam című számot. Kevesen tudják, hogy a dal eredetileg egy olasz zeneszerző Ciro Dammicco nevéhez fűződik, aki Le rose blu címmel egy elmúlt szerelem történetéről írt. A slágert két évvel később szöveg nélkül Soleado (Napfényes) címen adtak ki újra. A népszerű dallamokat később sokan feldolgozták, amelyek közül a legismertebb a Fred Jay által írt When a Child Is Born (Amikor egy gyermek megszületik). Ezt a változatot többek között Kenny Rogers, Andrea Bocelli, Demis Roussos és a Boney M. is előadta, mielőtt Cserháti Zsuzsától hallhatta a magyar közönség. Az énekesnő népszerű számához a szöveget Bradányi Iván írta meg 1977-ben, és eredetileg Kovács Kati adta volna elő. Cserhátinak viszont, akinek 1976-ban született meg a kisfia, Szirtes Krisztián, megtetszett a dal, és Kovács Kati örömmel adta át neki a lehetőséget. Így vált az énekesnő egyik legnépszerűbb slágerévé.
Elszakították a fiától
A művésznő ekkor még nem sejtette, hogy imádott gyermekét a három évvel későbbi válásakor elveszíti: a bíróság az akkori férjének, Szirtes Károlynak ítélte a fiút. Az énekesnő karrierépítésére hivatkozva – ebben az időben ugyanis az előadókat bármikor elküldhették hazai és külföldi turnékra – a bíróság nem tartotta őt alkalmasnak a gyermeke nevelésére. „Egy édesanya ne járjon fellépésekre, bárokba, éjszakai klubokba énekelni” – érveltek. Krisztiánt négyéves korától az édesapja nevelte, és így lett Szirtes Károly az első férfi, aki gyesre ment Magyarországon, hogy a felesége a karrierjére koncentrálhasson.
Az énekesnő fia a történtek ellenére a mai napig szeretettel gondol édesanyjára, és őszintén örült a népszerűségének. Krisztián több dal születését is végigkísérte, édesanyja mindig nyitott volt a kritikájára és megfogadta a tanácsait. Az énekesnő karrierjének mélypontjait is együtt vészelték át. „A szüleim négyéves koromban váltak el, és én 14 éves koromig édesapámmal laktam. Akkoriban csak vasárnaponként találkoztam anyukámmal. Később átköltöztem hozzá, és beleláttam a küzdelmes életébe. Egyedülálló nőként nagyon nehéz az énekesnői pálya, mert kiszolgáltatott az ember, és a 70-es, 80-as években ez hatványozottan igaz volt” – mesélte Krisztián egy interjúban.
Méltatlanul mellőzték
Az énekesnő keményen dolgozott, 1978-ban elnyerte a Magyar Rádió Tessék választani! című könnyűzenei versenyének nagydíját, megjelent első önálló nagylemeze és megalapította az Európa nevű zenekarát. Fellépett egy írországi, majd egy lengyelországi fesztiválon a Különös szilveszter című dallal. 1981-ben a hanglemezgyár nagyhatalmú menedzsere, Erdős Péter arra akarta rávenni, hogy Csepregi Éva mögött a Neotonban énekeljen, de ő visszautasította a háttérénekesi szerepet. Ezután látványosan mellőzni kezdték. Néha fellépett a debreceni Arany Bika bárjában, és németországi lokálokban is énekelt, de miután jelentős túlsúlyt szedett fel a hormonbetegsége miatt, visszavonult a színpadtól. Ahogy ő fogalmazott, időnként „nyomorban és szegénységben” élt. A nyolcvanas években egy nagy slágere volt, a Száguldás, Porsche, Szerelem című dal, amit Horváth Charlie-val énekelt, aztán néma csönd.
A nagy visszatérést az 1996-ban megjelent Hamu és Gyémánt című albuma, hozta meg. Még abban az évben megválasztották Az év énekesnőjének, és sorra jöttek a sikeres lemezek, díjak, elismerések. 1997 végén a Budapest Kongresszusi Központban adott koncertet, amelyért átvehette az Arany Zsiráf-díjat Az év koncertje kategóriában. Később még orvosi segítséggel le is fogyott. „A hosszú csend után anyukámat váratlanul érte, hogy újra a figyelem középpontjába került, ismét lemezei készültek, és a slágerlistákon is szerepelt. A sikertől nem részegült meg, kegyetlenül kritikus volt önmagával szemben” – emlékezett a fia.
2002-ben, miután megjelent az utolsó lemeze, újra depressziós lett, pánikrohamokkal küzdött. A hírnév, a siker, az önmagával szembeni elvárás rontott az egészségi állapotán. 2003-ban, mindössze 55 évesen távozott az élők sorából.
Kiemelt kép: Csibi Szilvia/fotocentral.hu
