Beszélgetésünk előtt előtt épp terhesgondozáson voltak, és az ultrahangvizsgálaton ismét láthatták a kislányukat. „Minden a legnagyobb rendben van! Hallottuk, ahogy ver a szíve, láttuk a kis arcát. És már rendesen babaformája van!” – mondja elöljáróban a kismama. Bár első pillantásra úgy tűnik, Rebeka fantasztikus formában van, hamar eljutunk oda a beszélgetésben, hogy bevallja, nincs könnyű terhessége. „Csodálatos dolog várandósnak lenni, és érezni, ahogy rugdos a baba. Viszont az első trimesztert, de igazából a másodikat se kívánom senkinek! Még mindig nem vagyok igazán jól. A reggeli előtt egészen elviselhető a helyzet, de amint ettem pár falatot vagy ittam pár kortyot, rosszul leszek. Emellett folyton a gyomorsavammal küzdök. Közben pedig dolgozom, meg iskolába is járok, tehát a pihenéssel is vannak gondjaim. Gyakran szédülök, például vezetés közben, amikor egy kereszteződésben állok, és nézegetek jobbra-balra, mikor indulhatok. De ez most panaszkodásnak hangzik, azt meg nem akarom. Különben is vigyázok magamra, és bírom!”
„Te jó ég, ezt a szédülést most hallom először! Ez nagyon nem jó. Az elmúlt hetekben nem tudom, hányszor mondtam, hogy többet kellene pihenned – dorgálja meg Henry Kettner a feleségét. – Viszont közben azt is látom, hogy már vannak jobb napok is.”
„A lényeg, hogy a baba jól legyen”
Az első tizenhét hét Henry szerint is szörnyű volt. „Azóta hullámzó a helyzet. Ettől függetlenül állandóan izgulok, meg készenlétben vagyok. Nyilván féltem! Próbálok mindennek utánanézni, utánajárni. Például a nőgyógyásznál is én szoktam feltenni azokat a kérdéseket, amiket általában a nők szoktak… De majd megnyugszom, amikor már megszületett a kislányunk, és azt látom, mindketten rendben vannak.”
„Ő a paramami, nem én… – ékeli közbe nevetve Rebeka. – Henry a szülésre is jobban rá van feszülve. Én nem félek semmitől, attól sem, hogy fájni fog. A császárral ugyanez a helyzet.
Természetes szülésre készülök, de ha az orvos azt mondja, muszáj császározni, akkor legyen. Nem fog érdekelni a heg, vagy hogy hosszabb idő lesz a felépülés. Az a lényeg, hogy a baba jól legyen!”
Azt már biztosan tudják, hogy Henry is bent lesz a szülőszobán. „Előfordulhat, hogy nekem is szükségem lesz egy ágyra, mert bár nem vagyok ájulós, ezúttal a franc tudja, mi lesz. Lehet, a köldökzsinórt is úgy vágom majd el, hogy oda sem nézek.”
A babona miatt…
A babaszobával egyelőre sehogy sem állnak, majd a terhesség vége felé foglalkoznak vele. „A kislányunknak mindössze három kis bodyja van, illetve már kinéztük a babakocsit. Az az igazság, hogy ezen a téren babonás vagyok… Jobbnak látom, ha a babaszobát majd csak a terhesség vége felé kezdjük el berendezni. Vagyis a hálónkban fogunk kialakítani egy babasarkot.”
„Magyarán, a kicsinek lesz egy babaszobája, és mi ott fogunk aludni – veszi át a szót nevetve Rebeka a férjétől. – Én már több mindent kinéztem, van egy komplett listám. Aztán lassan elkezdjük kipipálni róla a dolgokat. Jó sok minden kell, ruhából is, főként, mert a lányunk téli gyerek lesz, jól be kell majd bugyolálni. De várjuk nagyon, hihetetlen, hogy nemsokára szülők leszünk!”
Kiemelt kép: Olajos Piroska/fotocentral.hu
