Mesélne arról az áprilisi napról, amikor alig egy hónappal édesanyja halála után megkapta a Duna felkérését, hogy legyen az Önök kérték műsorvezetője?
Tótfalusi Fanni: Gondolkodás nélkül mondtam igent. Az Önök kérték egybeforrt édesanyám nevével, amit 28 éven keresztül épített fel szívvel-lélekkel. Ez a műsor – ha fogalmazhatok így – a második gyermeke volt. Egy olyan küldetés, amit szeretnék én is tovább vinni. És én is ezen a műsoron nőttem fel. Ismerem az abban elhangzott dalokat, a nézőket, a nézői kéréseket. Tudom, hogy mennyire és milyen sokan szeretik. Azt érzem, hogy amit közel 30 éven keresztül felépített édesanyám, azt nem hagyhatjuk veszni. Tovább kell vinnem, tovább kell csinálni.
Hogy érzi magát a stúdióban? Hogy viszonyulnak önhöz a kollégák, akikkel eddig az édesanyja dolgozott?
T. F.: Azért mertem igent mondani a felkérésre, mert a csatornától, a szerkesztőktől komoly támogatást kapok. Biztonságban érezhetem magam mellettük. Gyönyörű stúdiót varázsoltak, a műsoron is változtattunk, alakítottunk. De az alapokat meghagytuk. Most is a nézői kérések a legfontosabbak, de legalább ugyanannyira fontosak a mögöttük lévő történetek. Ezért kérjük azt, hogy személyes emlékeiket is osszák meg velünk. Édesanyám 28 éven át volt ennek a műsornak a hangja, szíve, lelke. Amit ő létrehozott, és amit neki köszönhetünk, az sokkal több egy műsornál, ez az ő öröksége. Ugyanolyan szeretettel és hűséggel szeretném mindezt továbbvinni. Az Önök kérték örökre az övé marad, csak most én leszek az, aki megszólaltatja.
Drámai pillanatok az Önök kérték! stúdiójában: Bangó Margit elsírta magát
Néhány napja már láthatjuk a megújult adásokat. Milyen érzések kavarogtak önben az első adás felvételekor?
T. F.: Azt éreztem, hogy valahonnan erőt kaptam, hogy a felvételeken a legjobb tudásom szerint teljesítsek. Lehet, hogy anya tényleg ott volt velem, és segített.
Hogyan készült fel?
T. F.: Erre nem lehet felkészülni. Hiány, szomorúság, fájdalom, meghatottság volt bennem. Anyukámnak kellene még mindig ott lennie ebben a stúdióban, és neki kellene ezt csinálnia.
A gyász hosszú folyamat, és mindenki másként kezeli. Van, aki hálát érez, ha minél többen meghallgatják, és ezáltal mesélhet a szerettéről. Mások szívesebben maradnak egyedül a gondolataikkal, mert több időre van szükségük. Ön hol tart jelenleg?
T. F.: Egy hullámvasútként élem meg ezt az eddig eltelt majdnem fél évet. Felfoghatatlan. Igyekszem megoldani a napi feladatokat, a munkám pedig szerencsére eltereli a figyelmemet.
Hol láthatjuk még?
T. F.: A SzerencseSzombat műsorvezetőjeként szombatonként, valamint a Családi kör című műsorban hétfőnként találkozhatnak velem. Itt is hasonló feladat talált meg, mint az Önök kérték-ben. Személyesen keresünk fel közösségeket, klubokat, hobbiköröket, baráti társaságokat, olyanokat, akik tartalmasan töltik együtt az időt. Jártunk Gyöngyöstarjánon, ahol népviseletbe öltözhettem, megtáncoltattak a helyiek, ráadásul utána vendégül látták a stábot hurkával, uborkával, túrós rétessel. Ezek a találkozások mindig feltöltenek. Viszont azt érzem, hogy egyedül kell megküzdenem édesanyám hiányával.
Édesanyja egy csupa szív lélek volt, és nagyon aktív. Az Önök kérték mellett is annyi mindenben benne volt: véradást szervezett, jótékonysági műsorokat vezetett, aranykalászos gazdának tanult… Mi az, amit mindenképpen tovább szeretne vinni az emléke megőrzésére az Önök kérték műsorain túl?
T. F.: 2009-ben édesanyám kezdeményezésére szervezték meg az első véradást az MTVA-ban. Az édesanyám szülei is rendszeres véradók voltak, és bár nagyapa már sajnos a koránál fogva nem adhat vért, mindig mondta, hogy sokkal jobban érezte magát tőle. A legutóbbi, áprilisi véradást még leszervezte anya, de már februárban megbeszéltük, ha valamilyen okból kifolyólag nem lehet ott, akkor én vállalom, hogy elmegyek. Már többször adtam vért, eddig is nagyon fontos volt számomra, hogy így segíthessek másokon. Viszont az teljesen más helyzet, amikor azzal szembesülünk, hogy egy szerettünknek vérre van szüksége. Sajnos ezt át kellett élnem. Ezért is kezdtem el szervezni a következő véradást, ami novemberben lesz az MTVA-székházban. Ez ugyan csak a kollégáimnak szól, de természetesen bárki, aki egészséges, bármikor adhat vért.
Kiemelt kép: MTVA
