Címlapsztori

Köllő Babett: „Nálunk egyfajta étel került az asztalra”

Az emberek hajlamosak a külsőségek alapján ítélkezni, de aki ezt tenné Babett-tel kapcsolatban, igencsak tévúton jár. Bár túlságosan hangosan beszél, harsányan nevet, időnként kihívóan öltözködik, ez csak a látszat. Valójában egészen más, erről beszél most őszintén a Bestben.

Színész, táncos, műsorvezető, de mi akart lenni kis korában?
Köllő Babett: A nagymamám felmenői között volt Blaha Lujza, de a családfán rajta van Báthory­ Erzsébet grófnő is. Háromévesen azt mondtam, színész leszek, később pedig rendőr akartam lenni, a rendőrtiszti főiskolán szerettem volna továbbtanulni. Sok filmet láttam, tetszettek az FBI-ügynökök, ráadásul imádom a szabályokat, szabálykövető ember vagyok, passzolt volna hozzám ez a hivatás.

Sokan a televízióból ismerik, ott mást mutat, mint amilyen valójában. Mi az, ami a leginkább jellemző önre?
K. B.: A családcentrikusságom. Egy vasárnapi ebédnél előfordul, hogy harmincan üljük körbe az asztalt. Ilyenkor kora reggel felkelek, nekilátok sütni-főzni. Nem ám divatos, trendi ételeket, hanem hagyományos, magyaros fogásokat. Vidéki, bonyhádi lány vagyok. Van egy receptes könyvem, kanálra pontosan le van benne írva, mit hogyan kell készíteni. Szeretjük a töltött káposztát, a sóletet, a krémest, a madártejet, a kelt tésztát, a császármorzsát.

Válogatós gyerek volt?
K. B.: Nálunk egyfajta étel került mindig az asztalra, azt kellett megenni. Ha elkéstem a közös étkezésről, jött a büntetés. Szigorúan neveltek bennünket. Ötösnél rosszabb jegyet nem volt szabad hazavinnünk. A suli után várt a házimunka, az ágyneműhúzás, és minden héten ki kellett takarítanom a konyhaszekrényt.

Ön is szigorú a lányával?

Babett és lánya (Fotó: Archív)

K. B.: Milla 15 éves, ágyban tálalom fel neki a reggelit, igény szerint a frissen sütött palacsintát, kakaós csigát, bundás kenyeret… Reggeli után irány a suli, viszem autóval, kihasználjuk ezt az időt arra, hogy jókat beszélgessünk. Sok tekintetben elkényeztetem, de nagyon sok téren követelek is tőle. Például a körmét évente kétszer-háromszor lakkoztatja csak ki, van olyan zebra, ahol nem mehet át egyedül, mert ott sok a baleset, és nem írhat vissza idegeneknek socialmedia-felületeken… Túlféltem és túlszeretem, ami nem feltétlenül jó, de tanulom az elengedést. Most például az iskolájával elmehetett Törökországba.

Nem titok, jómódban él, hogy volt ez gyerekkorban?
K. B.: Nagyapám a bonyhádi zománcgyárban volt sofőr, édesapámnak volt egy kis kocsmája, aztán lett egy kis cukrászdája, akkoriban jól meg lehetett ebből élni. Sorházban laktunk, majd vettünk egy családi házat. De nem tartott soká a bonyhádi életem. Tizennégy évesen Pécsre mentem középiskolába. Balett-táncosnak tanultam. Reggel 5.30-kor keltem, 6.45-kor már bent voltam a balett-teremben, este előadás. No és súlyos beteg, anorexiás lettem, 39 kilósra fogytam. Azt gondoltam, egy táncosnak az a jó, ha minél vékonyabb. A testképzavar egyébként végigkíséri az életem, ritkán fordul elő, hogy belenézek a tükörbe, és elégedett vagyok magammal. Önmagam szeretetével eléggé hadilábon állok, még mindig tanulom.

Ha önmaga szeretetével bajban is van, a férjével régóta együtt vannak. A kettőjük közötti szeretet ezek szerint működik.
K. B.: Szép példa van előttünk, anyósom 94 éves, az apósom 99, hetvenkét éve házasok. Nekünk augusztusban lesz a huszadik házassági évfordulónk, én 27 éves voltam, András 47, amikor megismerkedtünk. Egyikünk sem gondolta volna, hogy ennyi ideig kibírjuk együtt. András eredetileg villamosmérnök, éles eszű, de visszahúzódó, nem szeret szerepelni. Én ugyan harsány vagyok, de otthon nem, otthon csöndesebb darab vagyok. Azt szeretem, ha csönd van körülöttem.

Babett édesanyjával és Amerikában élő öccsével (Fotó: Archív)

Az édesanyjának viszont nem sikerült a házassága.
K. B.: A szüleim kétszer házasodtak, kétszer váltak. Becsülöm őket, hogy mertek váltani, változtatni. Miután édesanyám egyedül maradt az öcsémmel, 49 évesen úgy döntött, szerencsét próbál Amerikában. Az öcsém ekkor 16 éves volt, ment vele. Én és az ikertestvérem, Roland már nagyok voltunk, nekem megvolt a saját kis életem, épp a lányommal voltam terhes. Rolandék is már a második gyerkőcüket várták.

Sikeres a munkájában, a magánéletében, mi az, amire vágyik?
K. B.: A bakancslistámon van egy álmom, szeretnék elmenni Kínába, egy pandafarmra, és szeretnék pandát simogatni. Számomra nagyon tanulságos, hogy valaki önmagában, minden cél, minden ok, minden eszköz nélkül tud boldog lenni. Úgy, mint ők.

A teljes beszélgetés ide kattintva hallgatható meg, és ha nemcsak hallgatnák, hanem néznék is, az alábbi videóban megtehetik.

Kiemelt kép: RTL

Címkék:

A Story legfrissebb számát keresse az újságárusoknál!

Megjelent a Story téli különszáma!

Megjelent a Story horoszkóp különszáma!

Kövess minket az Instagramon is!