Nemrég kapta meg a Radnóti Miklós Antirasszista-díjat. A betegsége miatt sajnos nem tudott részt venni az ünnepségen, ahol Rónai Egon kollégája méltatta.
Krug Emília: A kisfiam hazahozott az óvodából egy vírust, sajnos én is elkaptam. Hozzám is eljutott a híre, hogy Egon milyen szépeket mondott rólam, a pályakezdésemet emelte ki, ami meghatározta az életemet.
Többek között?
K. E.: Másodéves voltam az ELTE-n, amikor elkezdtem az akkor legendás, Mester Ákos vezette 168 Óra című lapban írni, riportokat készíteni. Jártam az országot, olyan nehéz sorsú embereket, kilátástalan élethelyzeteket ismerhettem és mutathattam be, amelyekből rengeteget tanultam.
Szokott ezekről a múltbeli élményeiről mesélni a fiának?
K. E.: Máté még csak ötéves, ennek ellenére azt gondolom, már most jó, ha tudja, hogy egyáltalán nem természetes az az anyagi biztonság, amiben mi élünk, hogy például utazhatunk, tengerparton nyaralunk, van gyerekszobája, játékai. A fiam nagyon hasonló személyiség, mint amilyen én vagyok. Céltudatos, ha valami fontos neki, azért küzd. Hangosan. Ebből adódnak viták, bonyodalmak. A kinőtt ruháit, megunt játékait adományboltba visszük, és pár éve támogatunk egy ugandai kisfiút is.
Láttam Máté fotóit a Facebookon, úgy, hogy az arca ki van takarva egy szívecskével.
K. E.: A férjemmel, Pungor Andrással döntöttünk úgy, hogy amíg tehetjük, Mátét megkíméljük a nyilvánosságtól. De nem vagyok könnyű helyzetben, mert néha elcsaklizza a telefont, szereti a családi képeket nézegetni. Így talált rá egy ilyen képre. Döbbenten kérdezte: „Anya, miért van szívecske az arcomon?” Nem vagyok könnyű helyzetben, amikor egy ötévesnek kell elmagyaráznom a nyilvánosság veszélyeit.
Miért teszi ki mégis a fotóját?
K. E.: Egy képernyőn lévő műsorvezetőt, főleg egy nőt, főleg, ha politikai műsort vezet, gyakran annak alapján ítélnek meg, hogy néz ki. Szeretném a fotókkal azt üzenni, amellett, hogy dolgozom, édesanya is vagyok. Van magánéletem, és nekem is meg kell birkóznom a hétköznapokkal. Például amikor a kisfiam beteg, és a férjemmel váltva éjszakázunk vele. Máténak erős az immunrendszere, mégis az utóbbi időben alig tud kimászni a különböző vírusfertőzésekből. Így se ő, se mi a férjemmel nemigen alszunk éjjelente. Nekem viszont kéthetente hajnali négykor csörög az óra.
Visszatérve a jó élethelyzetre, manapság divat, hogy aki megteheti, fizetős óvodába, iskolába járatja a gyerekét.
K. E.: Máté evangélikus oviba jár, oda, ahonnan az én teljes eszmélésem is indult. Olyan lelkészek tanítják hittanra, akik engem is tanítottak 30 éve.
Ahogy említette, szoktak a tenger mellett nyaralni. Van bakancslistájuk, hogy hova szeretnének még az elkövetkezendő években eljutni?
K. E.: Igen, ráadásul az utazásokon túl ezen a bakancslistán szerepelt két olyan vágyam is, ami már megvalósult. Az egyik egy macska, a másik, hogy szerettem volna megtanulni motorozni.
A macskához miért ilyen erős a vonzódása?
K. E: Gyerekkoromban is volt mindig cicánk, és ma, amikor odabújik hozzám, érzem, ahogy megnyugszom. A lelkem lelassul, amire a pörgős hétköznapokban nagy szükségem van.
A férjéhez odabújva nem lassul le a lelke?
K. E.: Miután András is politikai újságíró, otthon mindig megbeszéljük a világot és az aktuális politikai helyzetet, így mi nem lelassulunk, hanem néha inkább felgyorsulunk.
Pungor Andrással sok éve házasok. Miben támasza ő önnek?
K. E.: Nagyon jól tud kezelni, pedig nem könnyű. Egyáltalán nem olyan vagyok, mint amilyennek a nézők a tévében látnak. Közel sem olyan higgadt és nyugodt. András szokta mondani, oké, nyugi, gondoljuk végig, ne rohanjunk. Ő az első, akinek a véleményére adok, őt nem vakítja el az, hogy szeret. Számos alkalommal sokkal előrébb lát egy politikai vagy hétköznapi helyzetben, mint én, és sokkal jobb emberismerő nálam. Sokkal jobb.
Kiemelt kép és fotók: ATV, Archív
